Éveken keresztül a fülemben csengett a mondás, hogy “ha a hobbid a munkád, soha nem kell dolgoznod az életben.” Nem igazán értettem ezt mindaddig, amíg összeütközésbe nem került egymással a munkám és a hobbim - a pszichológia és a kutyázás.

Ezt áthidalva egy új célt tűztem magam elé, azt, hogy a két számomra legfontosabb és legérdekesebb szakmai területet valahogy össze tudjam mosni. Így kezdtem el tudatosan készülni a terápiás kutyákkal való munkára.

A jogi szabályozásról, technológiai-technikai feltételekről, alkalmazhatóság határairól, kereteiről, állatjólléti követelményekről is tájékoztatást nyújtok az érdeklődőknek, illetve négylábú asszisztenseim bemutatják azt is, hogy milyen élőben egy terápiás kutya viselkedése, képességei, képzettsége. Beszélgetünk a segítő kutyák életéről, a mentőkutyázás nehézségeiről és szépségeiről.

Mindezen gyakorlati munka során olyan empirikus tapasztalatokat szereztem, mely alapján egy PhD kutatás elindítását tervezem szeptemberben. Ezen személyes beszámolók alapján a kutya, akárcsak a gyermek, képes a családi rendszerben tünethordozóként funkcionálni, az ott megjelenő feszültséget szomatikus vagy viselkedéses tünetekként megjeleníteni.A családterápia alapfogalmai a társállatok viszonylatában szinte analógiásan megfeleltethetőek, melyek új dimenziókat nyithatnak mind a diagnosztikus, mind a terápiás munkában.