Koronavírus: Miért hiszünk az összeesküvés-elméletekben?

Szerző: Gál Dóra, 2020.03.21.

 
1. kép: Pexels.com

1. kép: Pexels.com

 

„A koronavírus valójában egy biológiai fegyver, amit Kína állított elő, mégpedig úgy, hogy a receptjét előbb ellopta Kanadától.”,

„A koronavírus jelensége mögött Bill Gates áll, akinek ördögi terve ezáltal szabályozni a népességnövekedést.”,

„A koronavírus az űrből származik, és egy 2019 októberében becsapódott meteorit a felelős azért, hogy a fertőzés terjedésnek indult.”

A Wuhan városából eredeztethető, COVID-19 koronavírus felbukkanása óta megannyi összeesküvés-elmélet látott napvilágot. A három fenti példa kifejezetten látványosan szemlélteti a helyzetet. Ezek a teóriák, vagy más néven konspirációk, évszázadok óta szerves részét képezik világunknak. De vajon mi lehet az oka annak, hogy hívogatóan tekintünk az összeesküvés-elméletek által nyújtott, gyakran elrugaszkodott magyarázatokra? Jelen cikk arra keresi a választ, milyen pszichológiai tényezők játszhatnak szerepet abban, hogy míg egyesek a konspirációk lelkes követőivé válnak, addig mások csupán becsmérlően legyintenek egy-egy összeesküvést feltételező elmélet hallatán.

 

Mik is azok az összeesküvés-elméletek?

Hofstadter (1966) szerint a konspirációs, vagy más néven összeesküvés-elméletek egyfajta szemléletként értelmezhetők, melyek követőit rendszerint az a meggyőződés jellemzi, hogy a világ egy titkos nemzetközi hálózat aljas cselekedetei által irányított. Ennek megfelelően a hatalommal rendelkező egyének megtévesztik a nyilvánosságot, rejtett együttműködéseket folytatnak és céljaik korántsem makulátlanok.

Egy 2013-as amerikai felmérés szerint (Williams, 2013) például 160 millió állampolgár biztos abban, hogy John F. Kennedy összeesküvés áldozatául esett, és 110 millió ember véli úgy, hogy azok a vezetők, akik felhívják a figyelmet a globális felmelegedés puszta létezésére, csupán meg akarják téveszteni a nagyközönséget. Mindezeken felül 12 és fél millióan akadnak, akik biztosak abban, hogy a politikai életet nem emberi lények, hanem úgynevezett gyíkemberek uralják.

Ahogy látható, ezen elméletek képesek még a legbonyolultabb történések számára is - látszólag - logikus magyarázattal szolgálni. Pont olyannyira, mintha a társadalmi és politikai eseményeket egyfajta keskeny, torz ablak mögül szemlélnénk.

 

Mi miatt hiszünk az összeesküvés-elméletekben?

Egyre több bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy az emberek között stabil egyéni különbségek mutatkoznak az összeesküvés-elméletek követését illetően (Swami, Chamorro-Premuzic & Furnham, 2010). Ez azt jelenti, hogy bizonyos pszichológiai jellemzők igen nagy szerepet játszhatnak abban, hogy valaki hinni fog-e ezekben a teóriákban, vagy sem. Az alábbiakban négy ilyen tényezőről lesz szó részletesebben.

 

1.) Leegyszerűsítő gondolkodás

Azok számára, akik nehezen tűrik a kétértelműséget, ezzel egyöntetűen pedig nem szeretik túlanalizálni a világ eseményeit, vonzónak tűnhetnek az összeesküvés-elméletek által nyújtott, gyakran áttekinthető magyarázatok. Ezáltal a konspirációs elméletek kiváló kapaszkodókként szolgálnak az összetettség csökkentéséhez. Gondoljunk csak arra, hogyha úgy véljük, hogy a tömegmédia a baloldali sajtó által dominált, sokkal letisztultabban fogjuk értelmezni az innen érkezett információkat. Így talán korántsem meglepő, hogy akik szívesebben gondolkodnak a dolgok fekete-fehér mivoltában, kívánatosabbnak találhatják a hivatalos szervek túlbonyolított magyarázataival szemben az összeesküvés elméletek által kínált leegyszerűsített nézeteket (Abalakina‐Paap, Stephan, Craig, & Gregory, 1999).

2.) Alacsony önértékelés

Számos kutatás foglalkozott azzal, hogy önértékelésünk fenntartását az összeesküvés-elméletek miként támogathatják (Young, 1990; Robins & Post, 1997; Abalakina-Paap et al., 1999; Swami et al., 2011; Swami & Furnham, 2012; Stieger, Gumhalter, Tran, Voracek, & Swami, 2013). Ezek arra jutottak, hogy a konspirációk segítenek minket abban, hogy a világot kontrolláló erőket gonosznak titulálhassuk, ezzel szemben pedig önmagunkat jobbnak, majdhogynem hibátlannak érezzük. Ezt a folyamatot alacsony önértékelés esetén pedig még pozitívabb visszacsatolásként fogjuk értékelni (Shrauger, 1975; Swann, Griffin, Predmore & Gaines, 1987). Ezen felül a konspirációs elméletek hatékony eszközként szolgálhatnak annak tekintetében is, hogy hátrányos helyzetünkért magunk helyett másokat hibáztathassunk, ezzel megvédve amúgy is instabil lábakon álló önbecsülésünket. Ide vezethető vissza, hogy az afroamerikai állampolgárok széles körben támogatják azokat az összeesküvés-elméleteket, amik nagyhatalmú fehér vezetők ellenük való szövetkezéseiről szólnak (Crocker, Luhtanen, Broadnax, & Blaine, 1999).

 
2. kép: Pexels.com

2. kép: Pexels.com

 

3.) Tehetetlenség érzése

Érezted már úgy, hogy nem voltál képes elegendő figyelmet fordítani saját magadra, esetleg nem tudtad a kívánt tempóban elérni céljaidat, így biztosra vetted, hogy a világ összeesküdött ellened? Hofstadter (1966) szerint azok a személyek, akik tehetetlennek érzik magukat, esetleg nem tudják megfelelő mértékben befolyásolni a körülöttük zajló eseményeket, nagyobb valószínűséggel fognak a konspirációs teóriák híveivé válni. Abalakina‐Paap és munkatársai (1999) szerint például, ha úgy véljük, hogy a bankszektor zsidók által irányított, könnyebben el fogjuk tudni fogadni, hogyha ezzel szemben mások gyengébben teljesítenek a gazdaságban. Ez pedig sokak számára kielégítő magyarázatként szolgál hátrányos helyzetüket tekintve. Tisztán látható tehát, hogy az összeesküvés-elméletek képessé tesznek minket arra, hogy annak a gonosz erőnek, ami miatt kiszolgáltatottak vagyunk, és ami miatt elveszítjük a kontrollt, valamiféle magyarázatot tulajdoníthassunk.

4.) Előítéletesség

Az előítéletesség mögött fennálló mechanizmus szerint a gyengébb vagy védtelenebb külső csoportokat a domináns csoportok negatívan megkülönböztetik (Örkény & Váradi, 2010). Ennek megfelelően a csoporton kívülálló személyekkel szemben érzett előítéletünk megnyilvánulása lehet, ha olyan összeesküvés-elméleteket támogatunk, amik ezekkel a csoportokkal kapcsolatosak. Korábbi kutatások (Kofta & Sędek 2005; Krzemiński, 1993) például kimutatták, hogy a zsidókhoz kötődő konspirációs sztereotípiák jelentős szerepet játszanak a velük kapcsolatos negatív megkülönböztetésekben. A régi korok történészei pedig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az összeesküvés-elméletek meglehetősen befolyásos szerepet játszottak mind az antiszemitizmus, mind a náci ideológia kialakulásában (Sedek, 2005).

 
3. kép: Pexels.com

3. kép: Pexels.com

 

Hogyan védekezzünk a téves információk ellen?

A koronavírus kapcsán fennálló krízishelyzetben hajlamosabbá válhatunk kételyek között tekinteni vezetőinkre. Mindennek ellenére nem szabad szem elől veszítenünk, hogy a téves információk és feltételezett összeesküvések által keltett diszkrimináció és előítélet, negatív hatással van a fennálló helyzet hatékony kezelésére. Ahogy Szingapúr miniszterelnöke, Lee Hsien Loong hangsúlyozta, „…a koronavírus nem veszi figyelembe senki nemzetiségét vagy faji hovatartozását” (China Daily News, 2020). Ennek megfelelően fontos, hogy kételkedve fogadjuk a vírus kitörésére vonatkozó, bizonytalan eredetű elméleteket, hiszen a járvány ma már nem csupán Kínát érinti, hanem egy globális szinten megjelenő probléma, ami ellen kizárólag egy összetartó közösségként van lehetőségünk hatékonyan fellépni. 

 

Ha kíváncsi vagy egy korábbi, témába illő cikkünkre, ide kattintva olvashatod el.

 

Keresőszavak: összeesküvés, konspirációk, koronavírus, covid-19, világjárvány

Források:

  1. Abalakina‐Paap, M., Stephan, W. G., Craig, T., & Gregory, W. L. (1999). Beliefs in conspiracies. Political Psychology, 20(3), 637-647.

  2. Crocker, J., Luhtanen, R., Broadnax, S., & Blaine, B. E. (1999). Belief in U.S. government conspiracies against blacks among black and white college students: Powerlessness or system blame? Personality and Social Psychology Bulletin, 25, 941–953

  3. Hofstadter, R. (1966). The paranoid style in American politics. In R. Hofstader (Ed.) The paranoid style in American politics and other essays (pp.3–40). New York: Knopf.

  4. Krzemiński, I. (1993). Anti-Semitism in today’s Poland. Patterns of Prejudice, 27, 127–135.

  5. Kofta, M., & Sedek, G. (2005). Conspiracy stereotypes of Jews during systemic transformation in Poland. International Journal of Sociology, 35, 40–64.

  6. Örkény. A., & Váradi., L. (2010). Az előítéletes gondolkodás társadalmi beágyazottsága, nemzetközi összehasonlításban. Alkalmazott pszichológia, 12(1-2), 29-46.

  7. Robins, R. S., & Post, J. M. (1997). Political paranoia. New Haven, CT: Yale University Press.

  8. Sedek, G. (2005). Conspiracy stereotypes of Jews during systemic transformation in Poland. International Journal of Sociology, 35(1), 40-64.

  9. Shrauger, J. S. (1975). Responses to evaluation as a function of initial self-perceptions. Psychological Bulletin, 82, 581-596.

  10. Stieger, S., Gumhalter, N., Tran, U. S., Voracek, M., & Swami, V. (2013). Girl in the cellar: A repeated cross-sectional investigation of belief in conspiracy theories about the kidnapping of Natascha Kampusch. Frontiers in Psychology, 4(297), 1-8.

  11. Swami, V., Chamorro-Premuzic, T., and Furnham, A. (2010). Unanswered questions: a preliminary investigation of personality and individual difference predictors of 9/11 conspiracist beliefs. Appl. Cogn. Psychol. 24, 749–761.

  12. Swami, V., & Furnham, A. (2012). Examining conspiracist beliefs about the disappearance of Amelia Earhart. The Journal of General Psychology, 139(4), 244-259.

  13. Swami, V., Coles, R., Stieger, S., Pietschnig, J., Furnham, A., Rehim, S., & Voracek, M. (2011). Conspiracist ideation in Britain and Austria: Evidence of a monological belief system and associations between individual psychological differences and real‐world and fictitious conspiracy theories. British Journal of Psychology, 102(3), 443-463.

  14. Swann, W B., Jr., Griffin, J. J, Jr., Predmore, S. C, & Gaines, B. (1987). The cognitive-affective crossfire: When self-consistency confronts self-enhancement. Journal of Personality and Social Psychology, 52, 881-889

  15. Williams, J. (2013). Conspiracy theory poll results. Public Policy Polling, 2.

  16. Young, T. J. (1990). Cult violence and the identity movement. Cultic Studies Journal, 7, 15-159.

  17. https://www.bbc.com/news/blogs-trending-51271037 (hozzáférve: 2020. 03. 21.)

  18. https://listverse.com/2020/03/12/top-10-crazy-conspiracy-theories-surrounding-the-chinese-coronavirus/?fbclid=IwAR1TWJ-6OVNEMzLU9QoHOZYTIhJw8PuuAx-q3MKqcTUMEcdJdYBjpp0IgOA (hozzáférve: 2020. 03. 21.)

  19. https://www.buzzfeednews.com/article/ryanhatesthis/qanon-supporters-and-anti-vaxxers-are-spreading-a-hoax-that (hozzáférve: 2020. 03. 21.)

  20. http://www.yidianzixun.com/article/0OZwzKT7 (hozzáférve: 2020. 03. 21.)