A legnagyobb magyarok

Hatnak ránk ma a régi korok nagyjai?

Szerző: Szabó Kristóf, 2020.07.04.

Ha arra kérnénk, sorolja fel az Ön által legfontosabbnak tartott tíz magyar személyt, kik kapnának helyet ezen az elit listán? Kortársakat vagy kizárólag ma már nem élő magyar embereket sorolna? Meglepné, ha azt olvasná, „Úgysem találja ki, mások kiket soroltak fel”?

„Sajátos dolog a történelmi kíváncsiság, amelyik egyszer csak előbújik a társadalomból, annak bizonyos rétegeiből, s újraértékeli, mozgásba hozza a múltat. Kiragad önkényesen, látszatra a több évtizeddel ezelőtti értékrendeket felrúgva személyiségeket, eszméket, s felemeli őket kortársai, sőt követői elé” – írja Glatz Ferenc (1988., 52. oldal). Ebből az alapvetésből kiindulva először ismerjük meg a tíz legfontosabb magyar történelmi személyt, azután a mai vélekedéseket velük kapcsolatban.

Ki a 10 legfontosabb magyar?

Egy friss hazai kutatásban erre a kérdésre kerestük a választ (Szabó, 2020).

Egy egyszerűnek tűnő kérdést tettünk fel a vizsgálatban résztvevő személyeknek: „Ha Ön bárkit választhatna a magyar történelemből, ki lenne a 10 legfontosabb személy a megítélése szerint?”. A kérdésre számos válasz érkezett, ezeket szemlélteti az 1. ábra.

A fent látható széles listát tovább elemezve megkapunk egy „TOP10”-es listát, ami megmutatja, hogy a legfontosabb történelmi személyeink sorban Szent István király, gróf Széchenyi István, Kádár János, Géza fejedelem, Petőfi Sándor, Mátyás király és Árpád vezér – jelen mintán legalábbis. Ha egy gyors pillantást vetünk az alábbi diagramra, látjuk, hogy míg Szent Istvánt közel kétszer annyian választották a legfontosabbnak, mint Széchenyi Istvánt, addig a többi „nagy” nagy lemaradásban van a sorban (2. ábra).

Ezek a listák egy kivétellel kizárólag férfiakat tartalmaznak (Mária Terézia osztrák császárnő a kivétel – ami szintén egy érdekes kérdés lehet, hogy magyarnak számít-e ő). Megfigyelhetjük még azt is, hogy a rangsorban mindössze egy tudós, Semmelweis Ignác, és egy költő, Petőfi Sándor kaptak helyet, ezzel színesítve az államférfiak listáját.

Annak, hogy a legtöbben királyokat, politikusokat és hadvezéreket választottak, egy érdekes, kollektív tudattalanbeli jelenség lehet a magyarázata. Az ember által legfontosabbnak ítélt nemzeti karakter mintegy a nemzetet magát is reprezentálhatja számunkra. Nem véletlen, hogy a szülőhazánk szimbóluma a teljesség, bölcsesség és a nagyság szimbóluma is egyben. Ez a kép pedig nem más, mint a király képe (Jung, [1952]; 2014, valamint Pál 1997). A legfontosabb magyar nemzeti karakter választása tükrözheti az egyén egész magyarságról, a nemzetről alkotott identitás-képét is.

Mit gondolunk a nagyjainkról?

Önmagában a „kik a legfontosabbak?” szinte értelmezhetetlen a „miért épp ők?” kérdés megválaszolása nélkül. A kutatás során erre is megpróbáltunk választ keresni.

Ehhez arra kértük a kitöltőket, hogy egy-egy rövid történet segítségével írják le nekünk azt, miért éppen az adott történelmi személyt választották a legfontosabbnak. A rövid, pár mondatos elbeszéléseket, narratívumokat elemeztük. Kiderült többek között, hogy a vizsgálati személyeink első gondolata a pátosz volt az általa választott karakterről, ezt a büszkeség és a tisztelet követték, végül pedig a hazaszeretet (3. ábra).

Vizsgáltuk azt is, mi az oka annak, hogy az adott karaktert választják a legfontosabbnak a kutatásban résztvevő személyek. Ezek között a legmarkánsabb eredmények a stabilitás, a progresszió vagy fejlődés, az önfeláldozás és kisebb mértékben a hódítás, háborúskodás voltak. A stabilitás, az állam megszilárdítása főképp az államalapítás és a honfoglalás révén kerültek felidézésre. A fejlődés a magyar reformkort és a kulturális progressziót idézte a történetekben. A mártír típusú önfeláldozásra talán Széchenyi István példája a legszemléletesebb: az összes róla szóló történetben előkerült a nemzetért tett anyagi áldozattétele (az MTA alapítására felajánlott egy teljes évi jövedelme). A háborúskodás szintúgy a honfoglalás elbeszéléseiben került elő főként.

Megéri történelmet tanulnunk?

Örök kérdés minden kor középiskolásai számára, hogy miképp is hat ránk a történelmünk – feltéve, hogy egyáltalán van befolyása a múlt eseményeinek a korra, amelyben élünk. Van-e értelme megtanulni számos csatát és háborút, valamint évszámot? Ugyanez igaz lehet az uralkodókra: számít az, ki volt hatalmon, amikor egy adott esemény lezajlódott? Mi lett volna, ha épp akkor valaki más vezeti a hadat, a népet, az országot? És vajon mi a helyzet az egyénnel? Rólam mit árul el, hogy Petőfit, Puskás Öcsi bácsit, esetleg Palvin Barbit választom a legnagyobb magyarnak?

Valóban, pszichológiai szempontból fontos, hogy a történelemtanítás és elbeszélés során főképp csaták és háborúk kapnak szerepet. Holott az adott nép történetét kísérő pszichés jelenségek sem elhanyagolandók, hiszen éppen úgy, ahogy egy-egy jelentősebb vesztes csata, vagy háború is kihat a jelenünkre és a jövőnkre – az ezek következtében megjelenő érzelmek is hatnak ránk és az utánunk következőkre (László, 2012). A kérdés nyitott: hogyan hatnak ránk a történelmünket meghatározó személyek ma?

Keresőszavak: magyar történelem, történelempszichológia, ma vs régen

Irodalomjegyzék:

1. Glatz, F. (1988). Hajnal István történetírása. Valóság, 31 (1), 52. oldal.

2. Jung, C. G. ([1952]; 2014). The Collected Works of CG Jung: Symbols of Transformation
(Vol. 5). Routledge.

3. László, J. (2012) Történelemtörténetek. Budapest, Akadémiai Kiadó.

4. Pál, J. (Szerk.). (1997). Szimbólumtár: Jelképek, motívumok, témák az egyetemes
és a magyar kultúrából. Balassi.

5. Szabó, K. (2020). A legnagyobb magyarok: Magyar történelmi személyek megítélésének szociálpszichológiai vonatkozásai [Kiadás alatt álló MA szakdolgozati kutatás].
Pázmány Péter Katolikus Egyetem-Pszichológiai Intézet.

A képek forrásai:

1. www.google.com (hozzáférve: 2020.07.04.)

2. www.pexels.com (hozzáférve: 2020.07.04.)