A vezetés sötét oldala -
Nárcisztikus vagy pszichopata-e a főnököm?

 Fodor Nóra
2021. 06. 15.

Hideg, számító karrieristák. Törtető, agresszív emberek, akik egyre magasabbra hágnak a hivatali ranglétrán. Vezetők, akik elbűvölik a környezetüket, csodálatot és imádatot keltenek, de valójában csak önmagukkal törődnek. Kik ők valójában? Mi mozgatja őket? Hogyan kerülnek az igazi sötét személyiségek vezető szerepbe? 

Szeretjük úgy elképzelni a vezetőket, mint akik az erényeiknek és a bölcsességüknek hála kerültek a társadalmi ranglétra magas fokára, és akikben emiatt megbízhatunk. Azonban a tapasztalat sajnos nem mindig támasztja alá ezt az idealizált képet. Vannak vezetők, akik nem másokért és a közjóért tevékenykednek, hanem kizárólag a saját céljaik eléréséért. Hogyan kerülnek ezek a személyek vezető pozícióba? Miért engedik, engedjük nekik, hogy irányítsanak bennünket? Talán látunk bennük valami vonzót?

A személyiség sötét hármasa

Paulhus és Williams 2002-ben alkották meg Sötét Triád koncepcióját, amely három hasonló, de mégsem ugyanazon tulajdonságokat jelöli. Ezek a nárcizmus, a machiavellizmus és a pszichopátia. Az első és utolsó fogalom a klinikai pszichológiából származik, a machiavellizmusnak azonban más eredete van: egy történelmi személyről kapta a nevét. Niccolò Machiavelli a 15. században a Medici család politikai tanácsadója volt; A fejedelem című művében a hatalom megszerzésének hatékony, ámde etikátlan módjait részletezi,  „a cél szentesíti az eszközt” filozófiáját követve (Christie & Geis, 1970).

A három tulajdonságban van valami közös: egy olyan karaktert írnak le, aki önző, érzelmileg rideg és manipulatív.  

Nárcizmus

A nárcisztikusok nagyon elbűvölőek és karizmatikusak. Ezeket a tulajdonságaikat ki is használják, sokszor csodálatot gerjesztenek a környezetükben (Paulhus, 2014). Ezáltal egyedinek érzik magukat. Ha jobban megismerjük őket, észrevesszük, hogy önzően viselkednek. Ha egy nárcisztikus versenytársra akad, becsmérli a másikat és arrogáns lesz. A durva eszközöktől sem riad vissza, illetve rendszeresen vitát generál. Mindezt azért teszi, mert a saját nagysága tudatát igyekszik fenntartani. Viszont a lelke mélyén ugyanolyan sebezhető mint bárki más, csak fél ezzel szembesülni.

Machiavellisták

A machiavellista emberek a manipuláció mesterei, akik egy hosszútávú cél érdekében bármilyen eszközt képesek bevetni. Könnyen kontrollálnak másokat akár a legaljasabb taktikákat is felhasználva, hogy karrier-céljaikat elérjék (Hawley, 2003). Jellemző rájuk a cinizmus és taktikus gondolkodás. Ridegek és érzéketlenek lehetnek, elsődleges céljuk a hatalom-, pénz- és státuszszerzés (Furtner & Baldegger, 2016). A nárcisztikusokkal ellentétben ők nem vágynak csodálatra.

Pszichopaták

A pszichopátia a legsötétebb tulajdonság a Sötét Triádban. A pszichopaták általános jellemzése a „nem szeret, nem szorong, nem tanul”. Azaz impulzívak, kalandvágyók és kiváló manipulátorok (Cleckley, 1976; Hare, 2003; Paulhus & Williams, 2002).

Van közös pont?

Megismertük a három sötét tulajdonságot, de vajon mi a közös bennük? Ez lehet az empátia hiánya (Jones & Paulhus, 2011a; Paulhus, 2014), ugyanis mindhárman fel tudják ismerni mások érzelmeit, de nem tudnak vagy akarnak arra adekvát érzelmi választ adni (Jonason, Lyons, Bethell, & Ross, 2013), bár a machiavellisták képesek megjátszani az empátiát, ha a helyzet úgy követeli (McIlwain és mtsai., 2012).

Jones and Figueredo szerint (2013) a vezetéshez kapcsolódó szociális dominancia iránti vágy is közös pont lehet.  Ez magyarázatul szolgálhat arra, miért kerülnek sokan vezető pozícióba.

A Sötét Triád a munkahelyen

A munkahelyi környezet, a versenyszféra remek táptalajt biztosít ahhoz, hogy a Sötét Triád személyiségjegyekkel rendelkező személyek érvényesüljenek. A machiavellisták észrevétlenül megbújnak a társaságban, és csendes, finom eszközökkel játsszák ki egymás ellen a munkatársakat, akik legfeljebb csak azt veszik észre, hogy megint a machiavellista jutott előléptetéshez vagy bónuszhoz. Egy narcisztikus működése már sokkal látványosabb: ő az a főnök, akinek mindig igaza van, és aki elvárja és sokszor meg is kapja az ajnározást és a dicséretet a beosztottjaitól. A pszichopata hideg és számító; sokszor vakmerő és veszélyes lépésekre szánja rá magát a munkahelyi előnyszerzés érdekében. Ő az, aki nyíltan meg is fenyegetheti a munkatársait, ha úgy érzi, hogy azok az ő érdekei ellen cselekszenek – de ha arra van szükség, az agresszív hajlamait is jól titkolja, és sikeresen manipulálja a többieket.

Jonason és munkatársai egy 2012-es  kutatásban kimutatták a Sötét Triád és a munkahelyi manipuláció közötti összefüggéseket. A pszichopaták nem riadnak vissza a kemény fenyegetőzéstől, míg a nárcisztikusok kifinomultabb módon, például bókolással hatnak kollégáikra. A machiavellistákra mindkettő jellemző lehet.  

A közös pont, vagyis a hatalomra törekvés a munkahelyen is kiválóan észlelhető. A vezetői stílus lehet a legárulkodóbb. Nézzük, hogyan viselkedik egy sötét személyiségű főnök.

Nárcisztikus vezetés

Maccoby (2000) kutatásából tudjuk, hogy sok a nárcisztikus vezető a katonai, politikai és gazdasági szférában. Arrogánsnak, dominánsnak láthatjuk őket, ám munkájuk mégis hatékony. A rájuk jellemző extraverzióból fakadóan gyakran vezetői szerepben tűnnek fel csoportos feladatmegoldásnál is. 

Machiavellista vezetés

A machiavellisták olyan pozíciót keresnek, ahol tervezni és kontrollálni tudnak (Calhoon, 1969). Általában több utasítást adnak, sokkal érzékenyebben reagálnak társas szituációkban és nem aggódnak annyit a társaik érzései miatt, mint mások. Gondolkodásban igazán pragmatikusak és a szervezeti erőviszonyokat jól tudják kontrollálni. Az ilyen vezetők többféle befolyásoló taktikát alkalmaznak annak érdekében, hogy kapcsolatokat építsenek ki (Judge et al., 2009).

Pszichopátiás vezetés

Amikor egy pszichopata bekerül a szervezeti rendszerbe, különböző meggyőzési stratégiákat alkalmaz annak érdekében, hogy elérje célját: a lehető legmagasabb pozícióba kerülni. Igyekeznek szövetségre lépni azokkal, akik az előléptetésükért felelősek és mindeközben megpróbálják eltávolítani ellenségeiket akár aljas eszközökkel is, ezzel is biztosítva a helyzetüket (Babiak & Hare, 2006). Általánosan elmondható, hogy igen karizmatikusak és kiválóan kommunikálnak (Babiak et al., 2010). Az ilyen vezetők nem foglalkoznak a beosztottaikkal. Matheiu and Babiak (2016) szerint a pszichopata vezetők bántalmazó főnökök lehetnek. Akár az is előfordulhat, hogy egyes dolgozók miattuk váltanak munkahelyet.

Konklúzió

Láthattuk, hogy sok vezetői szerepet nárcisztikusok töltenek be, mivel ők mindig visszaigazolást keresnek a saját nagyszerűségükre. Továbbá a machiavellisták tipikusan menedzseri és adminisztrátori munkakörben dolgoznak, ugyanis itt kiválóan tudják kamatoztatni a tervezési, szervezési és kontrolláló készségeiket. A pszichopaták pedig erős motivációt mutatnak azzal kapcsolatban, hogy a szervezeti hierarchia legtetejére kerülhessenek.

Mostanra az olvasó biztosan végiggondolta, vajon a főnöke melyik kategóriának felel meg. Fontos azonban megemlíteni, hogy csak a vezetők 4 %-ára jellemző a pszichopátia, és a Sötét Triád által leírt másik két tulajdonság megjelenése se mondható általánosnak. Az erről szóló ismereteknek nem az a haszna, hogy a kollegáinkat nárcisztikusként vagy machiavellistaként könyveljük el, hiszen ez akár káros hatással is lehet a munkahelyi kapcsolatokra és kommunikációra. Azonban ha a Sötét Triádot is figyelembe vesszük a toborzáskor vagy előléptetéskor, az figyelmeztethet az esetleges veszélyekre, és segíthet felelős döntéseket hozni ilyen helyzetekben.

Most ugyan a vezetők között fellelhető sötét személyiségjegyekről beszéltünk, de fontos kiemelni, hogy a beosztottak között is érdemes lenne kutatni. Elvégre a vezetők is a ranglétra alján kezdik…

Címkék: Sötét Triád, vezetés, pszichopátia, nárcizmus, machiavellizmus, munkapszichológia

Források:

Baughman, H. M., Dearing, S., Giammarco, E., & Vernon, P. A. (2012). Relationships between bullying behaviours and the Dark Triad: A study with adults. Personality and Individual Differences, 52, 571–575.

Calhoon, R. P. (1969). Niccolo Machiavelli and the twentieth century administrator. The Academy of Management Journal, 12, 205–212.

Christie, R., & Geis, F. L. (1970). Studies in Machiavellianism. New York: Academic Press.

Furnham, A., Richards, S. C., & Paulhus, D. L. (2013). The Dark Triad of personality: A 10 year review. Social and Personality Psychology Compass, 7, 199–216.

Furtner, M. R., & Baldegger, U. (2016). Self-Leadership und Führung: Theorien, Modelle und praktische Umsetzung (2. Auflage) [Self-leadership and leadership: Theories, models, and practical application (2nd edition)]. Wiesbaden: Springer Gabler.

Hawley, P. (2003). Prosocial and coercive configurations of resource control in early adolescent: A case for the well-adapted Machiavellian. Journal of Development Psychology, 49, 279–309.

Jonason, P. K., Lyons, M., Bethell, E. J., & Ross, R. (2013). Different routes to limited empathy in the sexes: Examining the links between the Dark Triad and empathy. Personality and Individual Differences, 54, 572–576.

Jones, D. N., & Paulhus, D. L. (2009). Machiavellianism. In M. R. Leary & R. H. Hoyle (Eds.), Handbook of individual differences in social behavior (pp. 102–120). New York: Guilford.

Jones, D. N., & Paulhus, D. L. (2011a). Differentiating the Dark Triad within the interpersonal circumplex. In L. M. Horowitz & S. Strack (Eds.), Handbook of interpersonal psychology: Theory, research, assessment, and therapeutic interventions (pp. 249–269). New York: Wiley.

Jones, D. N., & Paulhus, D. L. (2011b). The role of impulsivity in the Dark Triad of personality. Personality and Individual Differences, 51, 679–682.

Marco R Furtner, Thomas Maran, John F. Rauthmann (2017): Dark Leadership: The Role of Leaders’ Dark Triad Personality Traits. Annals of Theoretical Psychology.

Mathieu, C., Neumann, C. S., Hare, R. D., & Babiak, P. (2014). A dark side of leadership: Corporate psychopathy and its influence on employee well-being and job satisfaction. Personality and Individual Differences, 59, 83–88.

McIlwain, D., Evans, J., Caldis, E., Cicchini, F., Aronstan, A., Wright, A., & Taylor, A. (2012). Strange moralities: Vicarious emotion and moral emotions in Machiavellian and Psychopathic personality styles. In R. Langdon & C. Mackenzie (Eds.), Emotions, imagination, and moral reasoning (pp. 119–148). New York, NY: Taylor & Francis.

Paulhus, D.  L. (2014). Toward a taxonomy of dark personalities. Current Directions in Psychological Science, 23, 421–426.

Paulhus, D.  L., & Williams, K.  M. (2002). The Dark Triad of personality: Narcissism, Machiavellianism, and psychopathy. Journal of Research in Personality, 36, 556–563.

Képek forrása:
1. kép: www.pixabay.com – letöltve: 2021. 06. 14.

2. kép: www.pixabay.com – letöltve: 2021. 06. 16.

3. kép: www.pixabay.com – letöltve: 2021. 06. 15.

4. kép: www.pixabay.com – letöltve: 2021. 06. 14.