Árnyalatok a gyermekvédelemben

Reziliencia és stressz – mi a helyzet a szakellátásban?

Szerző: Gyetvai Anna, 2020.03.27.

Az alábbi írás egy keveset emlegetett, de annál fontosabb területről és a benne dolgozókról mutat be egy kis szeletet. A gyermekvédelemben dolgozók az év minden napján, éjjel-nappal rendületlenül látnak el olyan gyerekeket, akiknek szükségük van rájuk. Akkor tudják hatékonyan segíteni a gyermekeket, ha ők maguk is „jól vannak”. Vajon jól vannak?

A gyermekvédelem fő részei az alapellátás és a szakellátás. Az alapellátás célja, hogy a gyermek és a család a saját megszokott környezetükben kapják meg a kellő segítséget. A szakellátáshoz a nevelőszülői hálózat, a gyermekotthonok és a lakásotthonok tartoznak. Az alábbi cikk a szakellátásban dolgozókat helyezi előtérbe.

A gyermekvédelmi dolgozókra meglehetősen nagy teher, felelősség nehezedik, viszont a támogatás, hogy újult erővel, motivációval, lelkesedéssel tudják végezni a hivatásukat, sokszor kevésnek bizonyul. Ezek az emberek a személyiségükkel dolgoznak. Képesnek kell lenniük szeretettel, értő, érző figyelemmel fordulni a gyermekek felé. Ennek érdekében, hogy ezt hatékonyan tudják végezni a mindennapokban, érdemes odafigyelni a dolgozók mentális egészségére, lelki jóllétére. A rezilienciát és a stresszt emelem most ki a mentális egészség tényezői közül.

Reziliencia

Masten 2001-es definícióját Pikó Bettina ismerteti (2012): „A reziliencia olyan személyiségjegy, amely szorosan összefügg az adaptációs képességekkel, jellemző rá többek között a belső kontroll, az empátia, az optimizmus, a pozitív énkép, a változások pozitív kezelése és az énhatékony viselkedés.“. Összességében a pszichológiai rugalmasságot jelenti.

Stressz

A stressz fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint a személytől alkalmazkodást kívánó inger (Selye, 1976). Kétféle típusát különböztetjük meg: a distresszt (amit a köznyelvben stresszként emlegetünk, egészségkárosító hatása van) és az eustresszt („jó stressz”, mozgósítja a belső erőforrásokat, ezáltal segít a megküzdésben). Összetevői közé tartoznak a stresszorok: veszélyeztető környezeti hatások, és a stresszreakciók: az egyén élettani és pszichológiai reakciómintázatai, valamint a saját pszichológiai jellemzői.

Összeérnek a szálak

Egy kutatásomban (2020) a gyermekvédelemben dolgozók válaszait hasonlítottam össze egyes pszichológiai tényezők tekintetében a nem szociális szférában dolgozókéval. Azt az eredményt kaptam, hogy a két csoport közül a gyermekvédelmi dolgozók reziliensebbek és stresszesebbnek élik meg a munkájukat. Az eredmények talán nem meglepőek.

A rezilienciánál nélkülözhetetlenebb tényezője talán nincs is a gyerekvédelemben való munkának. Rengeteg napi stresszorral kell megküzdeniük a dolgozóknak: egyszemélyes ügyeletben megoldani a kisebbekkel a játékot, lekötni a mozgásigényüket, nagyobbakkal a beszélgetés, a tanulás sem maradhat ki a programból. Napi szinten adódnak konfliktusok a gyerekek között, amelyeknél sokszor szükség van felnőtt segítségre. A főzés és egyéb házimunkák elvégzése is a dolgozók feladata, illetve az is, hogy ezeket teendőket a növendékek is elsajátítsák a saját korosztályuknak megfelelően. Ezenkívül folyamatosan és jól kell tudni kezelni a változásokat, mert másból sem állnak a műszakjaik.

A munkájuk jelentős munkahelyi stresszel jár. A stresszforrások közül a gyermekvédelemre talán a legjellemzőbbek, a túlterheltség, az alacsony kontrollérzés és az elismerés hiánya (Kopp, 2005). Ohler és munkatársai (1991) kutatásából az derült ki, hogy nagy munkahelyi stressz mellett nagyobb a dolgozók érzelmi kimerültsége is.

Helyzet a járvány idején

A társadalom jelenleg krízishelyzeten megy keresztül a koronavírus okozta járvány miatt. Ezáltal az előbbiekben taglalt belső feszültségek és folyamatos változások hatványozottan jelennek meg. A legtöbb esetben változott a beosztásuk, nőnek a túlóráik, a számos napi teendő mellett be kell rendezkedni az otthoni tanulásra a gyerekekkel. Egy csoportban általában 10-12 gyermek él, egészen kisiskolás kortól a fiatal felnőttekig. Mivel látogatási és kijárási tilalmat rendeltek el a gyermekotthonokban, a házakban kell tartani azokat a kamaszokat, akiknek fontos a barátokkal való kapcsolattartás és együtt kell élniük a gyerekek azon feszültségeikkel, hogy most nem találkozhatnak a családtagjaikkal sem. A bizonytalan helyzet miatt jelentős stresszt élnek át a növendékek. A dolgozók azon vannak, hogy csökkentsék ezt az érzést a gyerekekben, mindezt nyugodtan, türelemmel, szeretettel, amellett, hogy ők is fokozott stresszhelyzetnek vannak kitéve.

Kérdés, hogy ebben a kivételesen nehéz helyzetben mi tud segíteni? Kutatásokból tudjuk (Pikó, 2001), hogy a társas támogatás hatással van a munkahelyi stressz megelőzésére. Azok az egyének, akik úgy érzik, megfelelő mértékben kapnak támogatást, kevésbé intenzíven élik meg a negatív érzelmeket, stabilabbak, pozitívabban értékelik magukat és a környezetüket, kitartóbbak nagy megterhelés estén is. Egy-egy jó szónak, odafigyelésnek, támogató attitűdnek, pozitív visszajelzésnek hatalmas hatása lehet a rendszerben dolgozókra és ezáltal magára a rendszerre is.

Miért mégis a gyermekvédelem?

Az eddigiek alapján elmondható, hogy a gyermekvédelemben több nehézséggel is küzdenek az ott dolgozók. Felmerül a kérdés, miért maradnak mégis a rendszer dolgozói? A kutatásomhoz például az alábbi válaszok érkeztek: „A gyerekek szeretete.”, „A munkám iránti tisztelet. A gyermekotthon létrehozása óta itt dolgozom, amit teszek, az sokkal többet jelent nekem, mint egy munkahely.”, „A szakmai kihívás. Mindig van egy-egy fiatal, akiért érdemes másnap is újra felkelni a problémák ellenére is”.

Összességében úgy gondolom, hogy a gyermekvédelem fontos területe a munka világának, a gyermekvédelemben végzett munka pedig nagyon értékes. Éppen ezért érdemes lenne több figyelmet szentelni az e területen dolgozó szakembereknek, hogy szívvel-lélekkel, kellő érzékenységgel, rugalmassággal, figyelemmel tudjanak bemenni a munkahelyükre, ahol olyan gyermekek várják, akiknek igazán szükségük van segítőkész, türelmes, szeretetteljes felnőttekre. A kialakult helyzetben még büszkébbek lehetünk a gyermekvédelmi dolgozókra, hiszen rendületlenül helytállnak, kitartanak, akár önmaguk biztonságát félretéve a gyerekekért, a hivatásukért.

Keresőszavak: gyermekvédelem, stressz, reziliencia, támogatás

Források:

Gyetvai, A. (2020). Árnyalatok a gyermekvédelemben- a gyermekvédelmi rendszerbn dolgozók vizsálata. Kézirat (szakdolgozat)
Kopp, M. (2005). Egészséglélektan. In: M. Kopp, R.Berghammer (szerk.), Orvosi Pszichológia. Budapest: Medicina.
Masten, A.S. (2001). Ordinary magic. Resilience processes in development. American Psychologist, 56. 227−238. (Idézi: : Pikó, B. & Hamvai, Cs. (2012). Stressz, coping és reziliencia korai serdülőkorban. Iskolakultúra, 9.sz.24-33)
Oehler, J. M., Davidson, M. G., Starr, L. E., & Lee, D. A. (1991). Burnout, job stress, anxietyand percieved support in neonatal nurses. Heart Lung, 20: 500-505.
Pikó, B. (2001). A nővéri munka magatartástudományi vizsgálata. Pszichoszomatikus tünetek, munkahelyi stressz, társas támogatás. LAM, 11(4): 318-325.
Selye, J. (1976). Stressz disztressz nélkül. Budapest: Akadémia Kiadó

A képek forrásai:

https://pixabay.com/hu (Hozzáférve: 2020.03.27.)
https://pixabay.com/hu (Hozzáférve: 2020.03.27.)
https://pixabay.com/hu (Hozzáférve: 2020.03.27.)