Az apaság születése, avagy az apává válás lelki folyamatai

Szerző: Eppel-Pásztor Adrienn, 2020.03.24.

„Létezik apai ösztön? Mikor kezdődik az apa-gyermek kapcsolat? Egyáltalán mitől leszek jó apa?” – Cikkünkben az apává válás tényezőit járjuk körül: lelki, biológiai és szociális szinten, korunk tudományos álláspontjai szerint.

Az apává válás kérdései

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sokasága foglalkoztatja a gyermekvállalás előtt, illetve párjuk várandósságának ideje alatt álló férfiak nagy részét (Andrek és Léder, 2012). 

Az apává válás egy jelentős mérföldkő a férfiak életében, amely kisebb társadalmi és szociális hangsúlya miatt gyakran több kihívással jár, mint sokan gondolnák (Andrek, 2019). Jellemzően két központi témát foglal magában: az új szerepkör elvállalását, valamint a gyermekhez való érzelmi kötődést, kapcsolódást. Mindez pedig már a várandósság ideje alatt megkezdődik pszichológiai, szociális és biológiai síkon (Halasi, 2018). Ez a változás egyénenként változhat: van, akinél látványos, némelyeknél pedig rejtve történik (Andrek, 2015).

Az apává válással járó pszichológiai változások

A legújabb elméletek szerint az apák ugyanúgy várandósak, ahogyan az anyák: belső lelki utat járnak be, konfliktusokat oldanak meg a kilenc hónap alatt, és szembesülve párjuk testének csodálatos képességeivel megjelenhet bennük az irigység érzése is (Benz, 1984). Ezt  kreatív képességeik hangsúlyozásával kompenzálják: céget alapítanak, fát ültetnek vagy házat építenek (Mayer, 1984). Ezenkívül ugyanúgy ambivalens érzésekkel küzdhetnek, és a legtöbb stresszt az első trimeszter végén, illetve a harmadik trimeszter megkezdésekor észlelik (Condon, Boyce és Corkindale, 2004). A legtöbb vizsgálat szerint az apák többségének gondot okoz ebben az időszakban a felelősség új minősége, a munka-magánélet egyensúly kialakítása, valamint az anyagi biztonság előteremtésének fokozódó súlya (Andrek, 2019). Ez a lélektani átalakulás különböző szinteken zajlik: a férfi addigi önképe a gyermek megszületésével együtt járó új érzések és viselkedési minták nyomán átalakul, ugyanúgy, ahogyan párkapcsolata és szociális kapcsolatai. Ez pedig már a prenatális időszakban is megkezdődhet, a várandósság idején, amennyiben aktívan bevonódik annak történéseibe. Ezt a párkapcsolatban észlelt gondoskodás és intimitás, az egyéni szocializáció során megtapasztalt szülői minta, és a szűkebb társas környezet és tömegkommunikáció által közvetített elvárások, mítoszok is befolyásolják. Ha tehát jó az apa-anya kapcsolata, az közvetlen hatással lesz mind az apává, mind pedig az anyává válásra (Léder, 2019).

Biológiai változások

Az apák a várandósság időszakában, a születés környékén, illetve azt követően a gyermekkel való interakciók során a lelki változásokon túl hormonális, fizikai átalakuláson is keresztülmennek a nőkhöz hasonlóan (Andrek, 2019), ami méginkább segíti ráhangolódásukat a gyermeknevelésre. Mindez növekvő prolaktin-, kortizol- és oxitocinszintet, ugyanakkor csökkenő tesztoszteronszintet jelent (Gettler, 2013). Míg az anyákban fiziológiai folyamathoz köthetőek a hormonális átalakulások, férfiak esetében ez saját partnerük hormonális változásaihoz kapcsolódik: a várandós állapotban megváltozó női test és hormonháztartás tartós testi kontaktus és a feromonok (szaglással észlelt kémiai vegyületek) révén hatást gyakorol az édesapák agyi szabályozó központjaira is (Léder, 2019). Ezek a speciális változások, hormonális mintázatok biológiai szinten előkészítik a férfiakat arra, hogy utódaikat az anyához hasonló odaadással, szeretettel gondozzák.

Szociális változások

„A család a szülőszobán születik meg” (Szőcs, 2018). A kutatások szerint tehát nagyon sok édesapa fordulópontként éli meg gyermeke születését (Harvey, 2010). Régebbi korokban az egészségügyi rendszerben nem lehetett jelen lenni édesapaként, illetve manapság is megoszlanak a vélemények arról, hogy a férfi ott legyen-e párja szülésekor. Ez azonban ma már egyéni döntés kérdése. Azáltal, ha egy apa jelen van a szülőszobán, ha pozitívan, támogató módon bevonják a szülésbe, nagyobb mértékű lesz az apai szerepvállalás, jobb alapot lehet teremteni a későbbi apa-gyermek kapcsolatnak (Klaus és Kennel, 1976. Továbbá szülőszobai jelenléte nem csak a gyermek számára fontos, hanem az anya-gyermek kapcsolatot is mélyítheti. Ezenkívül pedig a szülésnél jelen lévő apák szignifikánsan többet néznek az újszülöttjükre, gyakrabban szólítják meg (Bowen és Miller, 1980). Az apák azonban nem csak pozitív, hanem negatív élményeket is átélhetnek a szülés során. Odent (1999) szerint azok az apák, akik nem készültek fel a szülésre, vagy társadalmi nyomás miatt vesznek csak részt rajta, a szülésen több negatív élményt élnek át (Pál, 2015). Premberg és munkatársai (2008) bizonytalanságot, idegességet, frusztrációt és aggodalmat is találtak édesapáknál a szülőszobán; valamint Johansson és munkatársai (2012) által megkérdezett személyek is gyakran számoltak be rosszullétről, kételyekről, tehetetlenségről, haszontalanságról és kiszolgáltatottságról a megjelenő feszültség mellett. Bogárné Várfalvi (1999) azonban azt hangsúlyozza, hogy a jó kapcsolatnak és a jó apaságnak nem lehet kritériuma az apás szülés, hanem az a lényeg, hogy a pár tagjai el tudják fogadni egymás döntését, vágyait, annak érdekében, hogy biztonságban érezzék magukat mindketten és később is örömmel gondoljanak gyermekük világrajövetelére. A gyermek megszületése az apává válás újabb jelentős állomása. Ezután az újszülött hazaérkezése jelenti a férfi apai szerepének integrálását, kiteljesedését (Andrek, 2019). Ebben az időszakban az apák számára az okoz nehézséget, hogy hogyan tudnak igazán aktívan, mélyen bevonódni a gyermek körüli tevékenységekbe, hogyan teremtsenek egyensúlyt munkájuk és magánéletük között. Sokan arról számolnak be, hogy ennek elősegítésében a párjuktól érkező támogatásnak van a legnagyobb szerepe (Yu és mtsai, 2011). „Az édesanyák tehát döntő szerepet játszanak abban, hogy az apák szoros kapcsolatot, kötődést alakítsanak ki gyermekükkel.” (Andrek, 2019, 20. oldal)

Merjünk beszélgetni a nehézségekről!

Mint minden életciklusváltozás, az apává válás is amennyi örömmel jár, annyi nehézséget, félelmet, aggodalmat hordozhat magában: mind lelki, mind fizikai szinteken. Éppen ezért fontos a tudatosság, önismeret: merjünk bátran foglalkozni a bennünk zajló érzésekkel, hagyjunk időt az elmélyült gondolkodásra, társas kapcsolatainkra, és párkapcsolatunkra: hiszen láthattuk, hogy ezek azok, melyek segítik az új helyzettel való „boldog megküzdést”.

Keresőszavak: család, gyermekvállalás, apaság, apák születése, hormonális változások, pszichológiai változások, lelki változások

Források:

1. Léder L. (2019). Csendes Apa-Forradalom. Budapest: L’Harmattan.

2. Andrek A. (2019). A szülő–magzat kötődést befolyásoló tényezők. Doktori disszertáció. ELTE PPK Pszichológia Doktori Iskola, Budapest.

3. Halasi E. (2018). Az apaszerep alakulása napjainkban. Szakdolgozat, itt: Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest.

4. Andrek, A. (2015). Az apaság pszichológiája. In Pápay, N. & Rigó, A. (szerk.): Reproduktív egészségpszichológia (pp. 331-353). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

5. Benz, A. E. (1984). Der Gebärneid der Männer. Psyche, 38(4), 307-329.

6. Lightbourne, W., Boettcher, C., Mayer, S., Roberts, K., Samoff, R., Weis, C., ... & Smith, J. (1984). Fatherhood and Male Involvement.

7. Condon, J. T., Boyce, P., & Corkindale, C. J. (2004). The first‐time fathers study: A prospective study of the mental health and wellbeing of men during the transition to parenthood. Australian and New Zealand Journal of Psychiatry, 38(1‐2), 56-64.

8. Gettler, L. T., Mcdade, T. W., Agustin, S. S., & Kuzawa, C. W. (2013). Progesterone and estrogen responsiveness to father‐toddler interaction. American Journal of Human Biology, 25(4), 491-498.

9. Harvey, M. E. (2010). The experiences and perceptions of fathers attending the birth and immediate care of their baby (Doctoral dissertation, Aston University).

10. Bowen, S. M., & Miller, B. C. (1980). Paternal attachment behavior as related to presence at delivery and preparenthood classes: a pilot study. Nursing Research, 29(5), 307-311.

11. Pál, J. (2015). Apák születése. Szakdolgozat. Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológia Mesterképzés, Budapest.

12. Premberg, A., Hellström, A.-L., & Berg, M. (2008). Experience of the first year as father. Scandinavian journal of caring sciences. 22. 56-63.

13. Johansson, M., Rubertsson, C., Rådestad, I., & Hildingsson, I. (2012). Childbirth - an emotionally demanding experience for fathers. Sexual & Reproductive HealthCare, 3(1), 11–20. https://doi.org/10.1016/j.srhc. 2011.12.003

14. Bogárné Várfalvi K. (1999). Világra jönni a világban. In: Várandósság, születés és gyermeknevelés a magyarországi kultúrákban (1999). Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT), Kongresszusi Tanulmánykötet. Animula Kiadó, Budapest

15. Klaus, M. H., & Kennell, J. H. (1976). Parent-to-infant attachment. Recent advances in paediatrics, 5, 129.

16. Yu, C. Y., Hung, C. H., Chan, T. F., Yeh, C. H. & Lai, C. Y. (2011). Prenatal predictors for father–infant attachment after childbirth. Journal of Clinical Nursing, 21, 1577-1583.

A képek forrásai:

1. https://pixabay.com/hu/images/search/father/ (hozzáférve: 2020.03.24.)

2. https://www.instagram.com/czikkcakk (szerkesztette Czikkely Panni: 2020.03.25.)

3. https://pixabay.com/hu/images/search/pregnancy/ (hozzáférve: 2020.03.24.)

4. https://pixabay.com/hu/images/search/father%20child/ (hozzáférve: 2020.03.24.)

5. https://burst.shopify.com/photos/young-boy-smiles-at-father-holding-baby-sister?q=family (hozzáférve: 2020.03.24.)