Az életünkben megjelenő társadalmi krízis és az ezzel való megküzdés

Szerző: Krajnyákné Csorba Fanni, 2020.03.20.

A krízisben elkezdődik a személyiség egységének felbomlása és ez akár önpusztító folyamatokhoz is vezethet. Azonban ez a stresszel teli élethelyzet nem csak negatív hatással bír, hiszen az élet velejárója és a személyiségfejlődés fontos része a nehézségeinkkel való megküzdés. Egy új szituációhoz kell alkalmazkodni, szükségessé válik új gondolkodásmód kidolgozása, ezáltal a személyiségben érés és fejlődés következik be. Nézzük meg, hogyan is működik ez a pszichológia szemüvegén keresztül!

Krízis

A krízis görög eredetű szó, melynek jelentése orvosi értelemben „fordulat”, másik jelentése „válság”. Minkét esetben a lényeg a fordulópont. Az ember életében olyan időszakot testesít meg, amelyben döntést kell hozni. Ez a döntés új eszközöket és stratégiát igényel az egyéntől.

Az egyik jelentős alakja ezen területnek Erikson, aki a pszichoszociális fejlődéselméletében írta le a fejlődési krízis fogalmát (1956). Nagy úttörőnek számít még Selye János (1964), aki kidolgozta stresszelméletét. Szakaszokat fogalmazott meg, amelyek a szervezetben megjelennek. Az első szakasz az alarm, azaz vészreakció, ezt követi az ellenállás, végül a kimerülés. Lazarus (1966) copingnak, azaz megküzdésnek nevezte azokat a próbálkozásokat, amelyek az alkalmazkodásra irányulnak. Elkülönített kétféle megküzdést, amelyeket probléma-, és érzelemközpontú stratégiáknak nevezett el. G. Caplan (1964) nevéhez a kríziselmélet fűződik. Ő a krízis két formáját különböztette meg. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyeket véletlen veszélyeztető helyzetek váltanak ki, míg a másik csoportba tartoznak a normál életfolyamatok okozta változások.

Hajduska 2015-ös Krízislélektan könyvében olvashatjuk, hogy a krízist kiváltó események jellemzője, hogy váratlan. Az egyén akadályoztatottságot és kiszolgáltatottságot érez. Gyakran a veszteségélmények halmozódnak, így nagyfokú beszűkülés történik. Ilyenkor az egyén viselkedése megváltozik, kommunikációja csökken, a társas kapcsolatait elhanyagolja. Nehezen elérhető még a család számára is.

Krízishelyzet

Caplan (1964) elmélete alapján a krízishelyzet egy lélektanilag kritikus állapot, amely az egyén számára érzelmileg jelentős, nem elkerülhető és kénytelenek vagyunk szembenézni vele. A már megszokott eszközök nem működnek, így új stratégiák kidolgozására kényszerülünk. Ez egy annyira jelentős helyzet, amely az egyén életében minden mást felülír. Azonban a bukás mellett ebben benne rejlik a fejlődés lehetősége is.

Katasztrófahelyzetek sajátosságai

Hajduska (2015) fogalmazza meg, hogy a katasztrófahelyzetek az egyének egy csoportját, tömegét széles körben érintő, életet és testi épséget is veszélyeztető körülmények. Legtöbb esetben erre a krízishelyzetre is jellemző, hogy váratlan és az emberi jóllét, az egzisztencia, a természetes biztonságérzet kerül instabil helyzetbe. Ez a fajta bizonytalan helyzet fokozza a pánikot, amely egy irracionális menekülési reakcióként írható le. Az emberekben csökken a valóság kontrollálása, az erkölcsi szabályok felülíródnak, a befolyásolhatóság növekszik és a viselkedés megjósolhatatlanná válik, mert a mentális fékek gátjai fellazulnak. A vészhelyzetek következményeként nagyon gyakran az egyéneken a poszttraumás stressz tünetei jelentkeznek.

Társadalmi krízis

Amikor egy válsághelyzet megjelenik, az nem csupán az elszenvedőknek jelent traumát, hanem az egész népességet érinti. Sokszor ezek a fajta krízisállapotok generációkon át fennmaradnak. Még ma is vannak olyan utóhatások, amelyek már sok-sok éve lezajlott társadalmi krízisek utómaradványaiként értelmezhetők. Ilyen történés például a holokauszt traumája vagy egy háború átélése. Az ebben az időszakban átélt nélkülözés, személyi szabadság megsértése, rettegés, generációkon át öröklődik és a gyermekek, unokák a családi sebeket tovább hordozzák. Hajduska (2015) leírja, hogy a szocializáció során az unokákra ráterhelődnek a fel nem dolgozott traumák, az eltitkolt emlékek. A bizonytalan családtörténet identitásproblémák kiváltójaként is meg tud jelenni. További panaszok lehetnek a személyiségben az indokolatlan szorongás megjelenése, a hipochondria.

A világszinten megjelenő krízis jellegzetessége például, hogy nehezen elképzelhető és úgy gondoljuk, hogy ez velünk, az adott korban, nem történhet meg. Pont emiatt nem is készülünk fel ilyen helyzetekre és ez a fajta felkészületlenség a későbbiekben rettegést, félelmet és pánikot gerjeszt. Instabillá válik a biztonságos életbe vetett hitünk, a sebezhetetlenség érzésünk és sok esetben úgy érezzük, hogy elveszítjük a kontrollt az életünk felett.

Hajduska Marianna (2015) is leírja, hogy a társas környezetünknek jelentős hatása van a traumák megélésében, lezajlásában és feldolgozásában. A modernizációban élő, individualizálódott ember sokkal nehezebben éli meg ezt a fajta kiszolgáltatottságot, a szabadság pillanatnyi elvesztését, a kontrollvesztettséget, de az egyéni szórás magas ebben a folyamatban is. Egy ilyen válság az emberek életében a megszokott kommunikáció elakadását okozhatja, sérülhetnek az intim kapcsolódás lehetőségei. Egyéni szinten sérül az önbizalom, a már kialakult én-határok és a biztonságérzet. Nagy nehézség, amikor az egyén az addig megalkotott céljait elveszíti és az élet értelme megkérdőjeleződik. 

Mit tehetünk? Milyen megküzdési stratégiákkal dolgozhatunk a krízis feldolgozásában?

A fenyegetés elleni védekezésként megjelennek különböző megküzdési lehetőségek az egyén szintjén. A Lazarus által leírt megküzdési módszerekben rejlő lehetőségek:

1. Érzelmi fókuszú megküzdés során megpróbáljuk enyhíteni a negatív érzéseinket. Ez gyakran az adott érzelem elnyomásában vagy a figyelem elterelésében mutatkozik meg (Smith, Mackie & Claypool, 2016). Az egyik lehetséges módszer a fenyegetés jelentőségének csökkentése az én pozitívabb oldalaira való fókuszálással. Amennyiben arra kezdünk összpontosítani, hogy az élet más területein milyen erőkkel bírunk, milyen pozitív tulajdonságaink vannak, könnyebben meg tudunk birkózni az aktuális kudarccal és magabiztosabbak leszünk az adott krízis megoldására irányuló próbálkozásainkat nézve. Egy másik lehetséges módja a megküzdésnek a művészi kifejezés. Ez lehet az írás, festés, rajzolás. Frattaroli (2006) írta le a James Pannebaker kutatásaiban igazolódott mechanizmust, hogy a traumákról író résztvevők immunfunkciói javultak, csökkent a stressz és ez a hatás hat héten át fennmaradt.  A stresszel való megküzdés egyik hatékony módja, ha elkezdünk gondoskodni nemcsak magunkról, hanem másokról, akár közeli hozzátartozókról vagy esetlegesen rászorulókról.  

2. A problémafókuszú megküzdés a közvetlen választ jelenti az adott problémára, akként, hogy az adott fenyegetést vagy negatív helyzetet keretezi át és értékeli újra, esetlegesen szünteti meg az egyén (Smith,  Mackie &  Claypool, 2016). Ide sorolható a probléma ellenőrzés alá vonása. A kontroll érzése nagyon fontos és még negatív következmény esetén is jobban érezzük magunkat, ha úgy érezzük, hogy van ráhatásunk az adott élethelyzetünkre. Ez fontos eleme annak, hogy növeljük énhatékonyság érzésünket.

Amikor elmúlt a veszély

Ha már nincs jelen az életnehézséget okozó krízis, mindenképpen fontos az egyéni és társadalmi szintű kezelése a problémának emeli ki Hajduska (2015). Fontos, hogy az emberek fel tudják dolgozni a megélt veszteségeket, hogy új célokat találjanak, amelyek segítenek nekik az élet értelmének megtalálásában. Fontos, hogy egyénileg mindenki megtalálja magában az erőforrásait, hogy magabiztosnak és erősnek érezze magát, valamint visszakapcsolódjon a társas közegébe.

Keresőszavak: krízis, társadalmi krízis, megküzdés, coping

Források:

1. Caplan, G. (1964). Principles of preventive psychiatry. New York: Basic Books.

2. Erikson, E., H. (1956). The concept of ego identity. Amer. Psychoanal. Assn., 4, 56-121.

3. Frattaroli, J. (2006). Experimental disclosureand its moderators: A meta-analysis. Psychological Bulletin, 132, 823-865.

4. Hajduska, M. (2015). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

5. Jacobson, G. (1979). Crisis-oriented therapy. Psychiatric, Clinic of North America 2.

6. Lazarus, R. S. (1966). Psychological Stress and Coping Process. New York: McGrow-Hill.

7. R. Smith, E., M. Mackie, D., & M. Claypool, H. (2016). Szociálpszichológia. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

8. Selye, J. (1964). Életünk és a stressz. Budapest: Akadémiai Kiadó.

A képek forrása:

1. https://pixabay.com/hu/photos/hull%C3%A1m-atlanti-csendes-%C3%B3ce%C3%A1ni-%C3%B3ce%C3%A1n-1913559/ (hozzáférve: 2020.03.20.)

2. https://pixabay.com/hu/photos/k%C3%B6t%C3%A9l-rabs%C3%A1g-modell-k%C3%A9z-n%C5%91-2322774/ (hozzáférve: 2020.03.20.)

3. https://pixabay.com/hu/photos/pal%C3%A1nta-cs%C3%ADra-levelek-vadak-dug%C3%B3-1284676/ (hozzáférve: 2020.03.20.)