Életem a laposüveggel, vagy pálinkás jó reggelt!

Szerző: Szabó Kristóf, 2019.12.01.

„Mért nem tesz az Isten most csudát?/ Változtatná borrá a Tiszát,/ Hadd lehetnék én meg a Duna,/ Hogy a Tisza belém omlana!” – Petőfi Sándor: De már nem tudom, mit csináljak... (1844).

A képen egy lapos kulacs, esetleg flaska látható. Általában aktatáskával járok-kelek a városban és nagy híve vagyok az újra felhasználható eszközöknek, így adta magát a választás, hogy rendeljek Kínából egy olyan műanyagüveget, amit egyfelől nem dobok ki minden nap, másfelől alakjából kifolyólag elfér egy rekeszekre osztott táskában — a henger alakú flaskák erre nem képesek.

Ez eddig teljesen rendben is van: megérkezett a műszer, jól megszokottak, használom már 2-3 éve. De fogadtatás nem mindennapi! Lépten-nyomon, ha rendeltetésszerűen használom a laposkulacsomat, megbámulnak az emberek. A metrón, az egyetemen, de az utcán is. Egy-egy rosszalló tekintet, lenéző pillantás fogad sokszor. Egyesek nem állnak itt meg, de ők a jobb véglet: sok jókedélyű megjegyzést, kérdést kapok mindmáig ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt: „UGYE abban pálinka van, barátom?!”. És így válik teljessé a kép: a legtöbb magyar ember azt hiszi – és várja el –, hogy egy „laposüvegben” valamiféle szesz van, és azt én jószívvel fogyasztom kora reggel és fényes nappal, a tömegközlekedésen, az egyetemen, az okmányirodában – BÁRHOL.

Felmerült hát bennem a kérdés, hogy miért lehet ez. Miért asszociál elsőre, sőt várja el a magyar, hogy víz helyett a kulacsomban alkohol legyen? Az okokat az alkoholkultúránkban, valamint annak alakulásában keresem.

„Gyakran és sokat!”, avagy hogyan iszik a magyar

A fenti Elekes Zsuzsanna (2004), az Országos Addiktológiai Intézet munkatársa válasza a feltett kérdésre, de talán nem túlzás azt állítani, hogy ezt a legtöbben így vagy úgy megtapasztaljuk.

Az alkoholfogyasztás kettő kultúráját különíthetjük el, írja Elekes: az északi száraz és a mediterrán engedékeny típusút. Az északit, tehát a megengedő kultúrát úgy írja le a szakirodalom, mint egy ősi viking tivornyát, ami egészen ritka volt, de akkor folyt a mézsör rendesen! A mediterrán típus, tehát az engedékeny stílus a többször kevesebbet elv mentén szerveződik.

Magyarországon jelenleg ez a kettő hagyomány egyszerre van jelen: megengedjük magunknak, hogy gyakran és sokat igyunk, ami pedig tovább ront a helyzeten, hogy a tömény szeszekhez is így viszonyulunk – természetesen tisztelet a kivételnek!

Egészségügyi adatok

Az Európai Unió országai közül Magyarországon a legsúlyosabb a helyzet: az alkoholfüggőségből és alkohol-betegségekből származó májrákban elhunytak száma nálunk a legmagasabb – írta a Portfolió, 2018-ban.

De miért iszunk?

Alapvetően számtalan okot fel tud sorolni a legtöbb ember, aki alkoholt fogyaszt, hogy miért is iszik éppen: szülinap, halotti tor, kézfogó, előléptetés, házasságkötés, nehéz vizsgaidőszak, könnyű vizsgaidőszak, kedd.

Elekes (2004) kutatásai ugyanakkor azt mutatják, hogy a tudományos okok másképp alakulnak, mint a köznyelviek: a nők fele, a férfiaknak pedig a háromnegyede állította, hogy nyitottabban viselkednek, kommunikálnak másokkal alkohol hatása alatt.

Tudjuk a serdülőkorról, hogy az akkor követett, majd elsajátított viselkedési minták egész életünkre kihatnak és fennmaradhatnak – így természetesen az ebben a korban való tudatmódosító tevékenységek is elkísérhetnek bennünket a továbbiakban. Egyébiránt a tiltott szerhasználat és az alkoholfogyasztás 1990 óta a középiskolások között évről évre növekvő tendenciát mutat (Elekes, 2004). A jelenlegi megoldási kísérletek, az edukáció, a veszélyek és hatások ismertetése láthatóan kevés esetben vezet ezen magatartások helytelenítéséhez.

Negatív előítélet sújtja gyakran a szegényebb rétegeket, ugyanakkor a fenti kutatási eredmények szerint a szerényebb életkörülmények nem egyenesen vezetnek az alkoholizmus felé. Inkább az a fajta megfosztottságérzés, ami a nélkülöző rétegek sajátja, illetve az a szubjektív vélekedés a saját lehetőségeik korlátozottságáról, valamint a társadalom negatív megítélése, a lenézettség és kitaszítottság érzete mutatnak erősebb kapcsolatot a fokozott alkoholfogyasztással – mintsem a szegénység maga (Elekes, 2004).

Hogyan hat az alkohol?

A szánkba kerülő alkohol a nyelőcsövünkön keresztül kerül a gyomorba. A bejuttatott etanol semmilyen feldolgozó folyamaton nem megy keresztül, változatlan minőségben szívódik fel a véráramba. Ez a folyamat már a gyomorban megkezdődik, de a java a vékonybél falain át kerül feldolgozásra. Innen az abszorpció után az anyagok a májba kerülnek, ami elkezdi azokat lebontani. A rendszerrel akkor van „gond”, ha egyszerre túl sok alkoholszármazék kerül a májba, ugyanis az azonnal nem tudja mindet lebontani, a fennmaradó többlet a vérben marad, amit a véráram eljuttat a teljes testbe, ekképpen az agyba is. Ez okozza a rövidtávon fennálló tüneteket, az úgynevezett részegséget (Buda, 1992).

„Jó, jó! De mit szoktál válaszolni?”

A kiindulási anekdota lezárása jelen cikk lezárása is egyben. A „Pálinka van a laposüvegedben?” kérdésre rendszerint egy félmosollyal, mint aki belemegy a játékba, azt felelem, hogy „Bárcsak!”.

Szesz-történet

Az ókori Kínában már megközelítőleg 9000 évvel ezelőtt is találtak olyan tárgyi és írásos emlékeket, amik arról tesznek tanúbizonyságot, hogy fermentált, vagyis erjesztett italokat fogyasztottak.

Időszámításunk előtt 5000 évvel a Közel-Keleten, Iránban borfogyasztás nyomait találták a régészek, nem sokkal később pedig megjelentek az első sörreceptek is.

Az ókori Hellász és Róma civilizált polgárai pedig mindmáig közismertek a borfogyasztás népszerűségéről, ami ekkoriban a gazdagabbak kiváltsága volt. Claudius római császár, de a kivételes hódító, Nagy Sándor is hírhedtek voltak ivászataikról a korabeli történetírók körében. II. Szelim török szultán pedig egyenesen „Részeges Szelimként” vonult be a korabeli köztudatba.

Már 12. századi ír források is Aqua Vitae-ként, azaz az Élet Vizeként utalnak az otthoni gabonapárlatból készült, bódításra alkalmas italokra. Ugyanakkor még közel négyszáz évet kellett várni az első lepárló üzem megnyitására – ez 1575-ben történt meg a Hollandiában. Ekkor kezdte meg működését a ma már 441 éves Bols Likőrök.

Magyarországon is egészen korán megjelent az alkoholfogyasztás: korabeli történetírók elmondása szerint Anjou Károly Róbert felesége köszvénytől szenvedett és a fájdalmait rozmaringgal lepárolt borszesszel próbálták meg enyhíteni. Mindemellett hosszabb tárgyalást talán nem igényel a magyarországi pálinkafőzés évszázados hagyománya.

Ebből a rövid összefoglalóból is világossá kezdhet válni, hogy az alkoholfogyasztás egészen az emberi civilizáció bölcsője óta kíséri azt (Buris, 1991).

Keresőszavak: alkohol, alkoholkultúra, laposüveg, vélemény

Források:

1. Buda, B. (1992). Az alkohológia új távlatai: utak az alkoholproblémák megértéséhez, megelőzéséhez és korai kezelésbevételéhez: válogatott tanulmányok. Alkoholizmus Elleni Bizottság.

2. Buris, L. (1991). Az igazságügyi orvostan kézikönyve. Medicina.

3. Elekes, Zs. (2004). Alkohol és társadalom. Országos Addiktológiai Intézet.

4. https://www.portfolio.hu/prof/20180603/a-magyarok-borzalmasan-sokat-isznak-mutatjuk-a-rangsort-287628 (hozzáférve: 2019.12.01.)

A képek forrásai:

1. www.aliexpress.com (hozzáférve: 2019.12.01.)

2. www.google.com (hozzáférve: 2020.04.07.)