Hogyan függ össze a szülői nevelés és a kábítószerhasználat?

Szerző: Orosz Tamás Miklós, 2020.04.12.

A serdülőkor a krízisek, problémák időszaka, ám ez a periódus a kelleténél is kritikusabbnak bizonyulhat abban az esetben, ha a gyermek nem részesül megfelelő nevelésben. A megfelelő nevelés azonban egyénenként eltérő lehet, ezért fontos, hogy a szülők nevelési elvei és a gyermek személyisége között egyfajta harmónia legyen. A gyermek fejlődéséhez a szülők bánásmódja nagyban hozzájárul, így többek között erős befolyással lehet a serdülőkorban megjelenő deviáns viselkedésekre is – például a szerhasználatra. Jelen cikkünk ebbe a témakörbe enged betekintést.

A nevelési stílusok

Baumrind (1971, idézi Cole és Cole, 2006) háromféle nevelési stílust írt le. Az első típus a tekintélyelvű (authoritarian) nevelési stílus, mely konzervatív stílusként értékelhető. A szülők tekintélyközpontúak, s tradicionális elvek szerint próbálják nevelni gyermekeiket. Nem tűrik az alkudozást, nem hajlandók gyermekükkel kompromisszumot kötni. A különféle büntetések alkalmazásától sem riadnak vissza olyan esetekben, amikor a gyermekük viselkedése eltér az általuk megkívánttól.

Következő típus a mérvadó (authoritative) nevelési stílus. Az ilyen szülők egyenrangú félként tekintenek gyermekükre. Az előző bánásmóddal szemben nem várják el a tekintélynek való készséges behódolást gyermeküktől. Úgy igyekeznek irányt mutatni gyermekeiknek, hogy közben logikus érveket, magyarázatokat sorakoztatnak fel a szabályok mellett. A szülők sokkal inkább hajlanak a gyermekükkel való kommunikációra, s hajlandók gyermekük nézőpontjait is figyelembe venni egy-egy döntés meghozatalakor. A független viselkedés erény; erre próbálják ösztökélni utódaikat. Ennél a típusú nevelésnél mindkét félnek egyaránt van joga és kötelezettsége (Cole és Cole, 2006).

A harmadik típus az engedékeny (permissive) nevelési stílus. Fő jellemzőjük, hogy hagyják, hogy gyermekeik saját tapasztalatuk útján éljék meg a világot, éppen ezért szabad kezet adnak gyermekeiknek a szabadidejük megkonstruálására. Nem várnak el magas szintű teljesítményt vagy felnőtt, érett viselkedést, viszonyulást gyermekeiktől. Tehát a tekintélyelvű neveléssel szemben itt a szülők jól tűrik, ha nem a szabályok szerint működik a gyermekük (Cole és Cole, 2006).

A serdülőkorról általánosan

A serdülőkor egyik jellegzetessége, hogy a szülő és gyermek közötti kapcsolat gyökeresen megváltozik, a köztük lévő érzelmi távolság megnő és a fiatalok főként a kortársaikkal igyekeznek erős kapcsolatokat kialakítani (Paikoff és Brooks-Gunn, 1991). Ezzel együttjár, hogy a serdülők döntési szabadsága is nő (Deković, 1999), a szülői szabályozás pedig csökken (Roche, Ahmed és Blum, 2008). Azonban ennek ellenére a szülői kontroll lényeges szerepet tölthet be, ám kizárólag abban az esetben, ha a szülők serdülő gyermeküket nem korlátozzák teljesen, s viszonylagos szabadságot is engednek számukra (Fitzpatrick, 1997). Erikson (1968) a serdülőkort egy általános krízisként írja le, melynek sikeres megoldása a fejlődés, növekedés lehetőségét rejti magában. Ám ez nem egyszerű feladat, hiszen számtalan pszichológiai (a „ki is vagyok én valójában?” és a „mi az élet értelme?” típusú kérdések megválaszolása), érzelmi (szülőkről való leválás) és szellemi (iskolában jó teljesítményt kell nyújtania) kihívással kell megbirkózni az egyénnek. Azonban, ha a serdülő eredményesen veszi az akadályokat, akkor független és erős személyiségként fog tudni beilleszkedni a társadalomba. Viszont, ha a krízis megoldásának folyamatában valamilyen zavar keletkezik abban az esetben önértékelési problémák, s alkalmazkodási zavarok léphetnek fel (Hajduska, 2010).

A serdülőkori szerhasználat

A serdülőkori szerhasználat megértésére több kutató is kísérletet tett. Khantzian (1985) szerint az, hogy az adott személy milyen szert választ közel sem véletlen: úgy gondolta, hogy a kábítószerhasználattal az egyén a saját, specifikus konfliktusait próbálja oldani.

Ópiátfüggőség (például morfium, heroin, máktea) esetében a kábítószerhasználat motivációja a stressz és szorongás mérséklése mellett az egyénben felgyülemlő agresszió csökkentése is lehet. Tehát például a heroinhasználat egyfajta stresszkezelő stratégiaként jelenik meg a függő személyeknél (Demetrovics, 2007).

Ópiátfüggőség esetén a szülői (főként anyai) szabályozás magas szintje figyelhető meg, gyermekét sokáig próbálja a szimbiotikus kapcsolatban benntartani, s igyekszik tőle megvonni az önállósodás lehetőségét is. Tehát az ilyen szerekkel élő fiatalok számára az ópiátok a szülőktől való függetlenedés vágyát jelenthetik (Demetrovics, 2007).

A stimuláns szerek (például amfetamin, kokain, ecstasy) használata olyan egyénekre jellemző leginkább, akik kis mértékben kontrollt gyakorló, nagyrészt engedékeny szülői nevelési stílus mellett nőttek fel. Az elutasító otthoni közeg ahhoz vezethet, hogy a gyermek emocionálisan elsivárosodik, kiüresedik (Demetrovics, 2000). A stimuláns szerek viszont azt a funkciót szolgálják, hogy időlegesen érzelmileg „újratöltik” az egyént (Demetrovics, 2007), hiszen hatásuk következtében megnövekedett éberséget, fokozott kommunikációs kedvet, s összességében egy általános összeszedettségérzést él át az egyén.

Mi védheti meg a serdülőket a kábítószerhasználattól? Mit tehetnek a szülők?

A serdülőkor egy olyan krízishelyzetet okoz a fiatalok életében, amely új megküzdési és alkalmazkodási formákat igényel. Azonban nagy segítséget jelenthet, hogy ezen a kritikus életszakaszon nem teljesen egyedül kell keresztülmennie a serdülőnek, hanem szülei, illetve barátai támogatását is élvezheti. Mint azt láthattuk, a krízis megoldását számtalan életesemény hátráltathatja (például csonka családban nevelkedés, szülői bántalmazás [Hajduska, 2010]). Azonban vannak olyan tényezők is, amelyek elősegíthetik a megoldást, ezáltal pedig számos káros hatás (így a kábítószerhasználat is) kiküszöbölhető.

A kockázati tényezők mellett természetesen léteznek protektív tényezők is. Ezek közül kiemelhető a mérvadó nevelési stílus (Pikó, 2012), amely azért jelenthet védőhatást, mert a szülő és a gyermek közti kapcsolatban a szeretet dominál, emellett kiemelt jelentőséggel bír a bizalom is, illetve a szülők a gyermekük problémáit empatikus odafordulással hallgatják meg (Pellerin, 2005). Hatékonynak bizonyulhat ezen nevelési stílus olyan szempontból is, hogy a szülők a gyermekükkel folytatott beszélgetések során elmondják saját véleményüket a szerhasználattal kapcsolatban, ez pedig a fejlődés folyamán beépül a gyermek személyiségébe, amely biztosíthatja számára a későbbi védőhatást (Darling és Steinberg, 1993). De a mérsékelt szülői kontrollnak is fontos szerep jut, hiszen megakadályozhatja, hogy a fiatal olyan szituációkba keveredjen, ahol a szerhasználat esélye nagy. Például nem engedik gyermeküket olyan kortársakkal időt tölteni, akikről tudják, hogy problémás háttérrel rendelkeznek (Pikó, 2012).

Véleményem szerint a megelőzés egyik eszköze lehet, hogy a szülők arra törekedjenek, hogy egy optimális viszonyulást alakítsanak ki gyermekükhöz. Ha a szülő-gyermek kapcsolatban nem az elhanyagolás, nem az engedékenység, s nem is a tekintélyelvűség dominál, akkor a szimmetrikus kapcsolatban a gyermek kiteljesedhet. A kiteljesedés pedig azt eredményezheti, hogy a serdülő kevésbé fog arra hajlandóságot mutatni, hogy konfliktusait, s a hirtelen benne támadt űrt a kábítószerhasználattal oldja meg.

Keresőszavak: serdülőkor, nevelési stílus, kábítószerhasználat

Irodalomjegyzék:

1. Cole, M., Cole, R. S. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.

2. Baumrind, D. (1971). Current patterns of parental authority. Developmental Psychology Monographs, 4(1, Part 2).

3. Darling, N., Steinberg, L. (1993). Parenting style as context: An inregrative model. Psychological Bulletin, 113, 487-496.

4. Deković, M. (1999). Risk and protective factors in the development of problem behavior during adolescence. Journal of Youth and Adolescence, 28, 667-685.

5. Demetrovics, Zs. (2000). Family-History Perspective of Opiate Addiction. Focusing on Pre- and Perinatal Events. The International Journal of Prenatal and Perinatal Psychology and Medicine, 12(3), 43-466.

6. Demetrovics, Zs. (2007). A droghasználat funkciói. Budapest: Akadémiai Kiadó.

7. Erikson, E. H. (1968). Identity: Youth and crisis. New York: W. W. Norton.

8. Fitzpatrick, K. M. (1997). Fighting among America’s youth: A risk and protective factors approach. Journal of Health and Social Behavior, 38, 131-148.

9. Hajduska, M. (2010). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

10. Khantzian, E. J. (1985). The Self-Medication Hypothesis of Addictive Disorders: Focus on Heroin and Cocaine Dependence. American Journal of Psychiatry, 142(11), 1259-1264.

11. Paikoff, R. L., Brooks-Gunn, J. (1991). Do parent-child relationships change during puberty? Psychological Bulletin, 110, 47-66.

12. Pellerin, L. A. (2005) Applying Baumrind’s parenting typology to high schools: Toward a middle-range theory of authoritative socialization. Social Science Research, 34, 283- 303.

13. Pikó, B. (2012). Fiatalok lelki egészsége és problémaviselkedése a rizikó- és protektív elmélet, a pozitív pszichológia és a társadalomlélektan tükrében. [Doktori értekezés], -Szeged.

14. Roche, K. M., Ahmed, S., Blum, R. W. (2008). Enduring consequences of parenting for risk behaviors from adolescence into early adulthood. Social Science and Medicine, 66, 2023-2034.

A képek forrásai:

1. https://www.pexels.com (hozzáférve:2020.04.07)

2. https://pexels.com (hozzáférve: 2020.04.12)

3. https://pixabay.com (hozzáférve: 2020.04.07)