Kontrollvesztés minden fronton

Testképzavar a karanténban

Szerző: Szakács Hanna, 2020.05.11.

A koronavírus-járvány sok nehézséget hozott magával, ezek egy része közvetlen és gyakorlati, más negatív hatások pedig közvetettek. A testkép- és evészavarral küzdők gyakran mindkettővel találkoznak. Mi nyomja rá a bélyegét az étellel való kapcsolatra az izolációban?

Ugyanaz a „játék”, nehezített pályán

A jelenség, amiről ez a cikk szól, még újkeletű (mint a helyzet, amiben született), tudományos publikációk, kutatások egyelőre alig születtek róla, a különböző hírportálokon és a közösségi médiában viszont felkapott téma: foglalkozott már vele a Vice, a Business Insider, a Psychology Today és még sokan mások.  Mi egy Facebook-csoportban figyeltünk fel rá először. Egy alapvetően receptek megosztására szakosodott zárt csoportban az elmúlt két hónapban tömegével születtek olyan posztok, amelyek arról szóltak, milyen súlyosan megviseli az evészavarral, testképzavarral küzdő posztolót a karantén. Számtalan tag osztotta meg személyes élményeit azzal kapcsolatban, hogy a bezártság és bizonytalanság, a frusztráció megnehezíti a táplálkozási zavarral folytatott küzdelmüket. Az Instagramon szintén sokat tárgyalt téma ez, főleg a testpozitív felhasználók körében, akik azért kampányolnak (mondhatni a diet culture ellenhullámaként), hogy a társadalom elfogadja az emberi test sokféleségét. Gyakori témájuk most: rendben van, ha egy kaotikus élethelyzetben az étkezési és a sportolási szokásaink is eltérnek a megszokottól. Ugyanakkor érthető, ha az evészavarokkal küzdők tartanak attól, hogy a már eltűnőben lévő viselkedési minták ismét felütik a fejüket. Felmerül a kérdés, hogy a karantén vajon milyen összefüggésben van az evészavarral és a negatív testképpel?

Hamis biztonságérzet

Paula Freedman (2020), a Psychology Today szerzője szerint legalább részben a külső elvárásokban keresendő az ok. A diet culture egy, a társadalmunkban elterjedt nézőpont, ami az ételeket „jó” és „rossz” kategóriákra osztja, illetve a karcsú és sportos testalkatot ismeri el egészségesnek (Harrison, 2018). Ez a fajta külső elvárás komoly kihívások elé állíthat most mindenkit, például a korlátozott sportolási lehetőségek miatt. Az ételek kategorizálása Freedman szerint látszólag megkönnyítheti a helyzetet, jelenthet egy biztos viszonyítási pontot. A szemléletmód segítségével ugyanis a legtöbb étel könnyen felosztható, így legalább abban biztosak lehetünk a bizonytalan élethelyzetben is, hogy aznap „jó” vagy „rossz” ételeket ettünk. Ugyanakkor az ételekhez párosított „rossz” címke még jobban növeli (az eleve magas) szorongást. A szerző rámutat arra is, hogy a kalóriaszámolás és az edzések nyomon követése, bár úgy tűnhet, hogy visszaadja a gyeplőt kezünkbe, mégis inkább korlátoz, hiszen gyakran nem képes figyelembe venni az egyéni szükségleteinket. Freedman (2020) szerint a diet culture jelenleg nemcsak az ételekhez párosított jó vagy rossz képzetekben nyilvánul meg, hanem testszégyenítő mémekben, valamint az úgynevezett quarantine 15 kifejezésben is, ami az izoláció ideje alatt felszedett súlyra utal – és körülbelül 7 kilót jelent.

Összezárva önmagunkkal

Fernández-Aranda és munkatársai (2020) pilot-vizsgálatot végeztek egy barcelonai kórházban 32 , különböző evészavarokkal diagnosztizált személy részvételével. A vizsgálat célja az elszigeteltség hatásainak felmérése volt annak első két hetében. A megkérdezettek közel 38%-a tapasztalt romlást a tüneteiben, 56% számolt be további szorongásos panaszokról, valamint többen jelezték, hogy az átélt stressz megnehezíti számukra az érzelmi alapú evés, illetve a nassolás kezelését. A szerzők szerint azok a személyek, akik egyébként is veszélyeztetettek az evészavar kialakulásának szempontjából, most még inkább szorult helyzetben vannak. Az egészség, a fittség felett érzett fokozott aggodalom, valamint a közösségi médiahasználattal eltöltött idő növekedése is komoly rizikó- és kiváltófaktorokat jelenthetnek.

Fernández-Aranda és munkatársai (2020) egy további vizsgálatot is végeztek 8, anorexia nervosával diagnosztizált pácienssel, valamint a családtagjaikkal. Egy anonim chatszobában kérdezték az alanyokat arról, hogyan élik meg a hirtelen beállt változásokat. Ők és a családtagok is úgy nyilatkoztak, hogy az elzárkózás negatív hatással van a mentális állapotukra. Ami a közösségi média- és a telekommunikációs platformok használatát illeti, a kliensek változatosan kezelték a helyzetet. Volt, aki inkább kerülte a potenciálisan felkavaró hatásokat, mások a megküzdés szolgálatába állították a közösségi hálót (például olyan fiókok követésével, akik a pozitív testképet és a felépülést helyezték előtérbe). Továbbá a csoporttagok kifejezték, mennyire aggasztja őket, hogy a kezelőorvosukkal és egyéb szakemberekkel történő kommunikáció szinte egyik napról a másikra drasztikusan lecsökkent. A koronavírus-járvány által kiváltott pánikot és kontrollvesztés élményét csak súlyosbította, hogy a szakembereknek nem volt alkalmuk időben felkészíteni a kezelésük alatt álló személyeket a változásokra.

Touyz, Lacey és Hay (2020) egy másik lényeges szempontot emelnek ki, ami tovább ronthat a helyzeten, ez pedig a pánikszerű felvásárlás és az ételhez való hozzáférés bizonytalansága. Ezek a tényezők azonban nemcsak önmagukban jelentenek problémát. A szerzők személyes tapasztalata, hogy a pácienseik által fogyasztott ételek palettája rendkívül szűk, ráadásul sokszor márkafüggő, mit visznek be a szervezetükbe. Mivel az utóbbi időben gyakran megesik, hogy bizonyos ételtípusok vagy márkák hiányoznak az üzletek polcairól, a kliensek opciói még korlátozottabbak, mint korábban.

Mit hozhat a jövő?

Korai még arról beszélni, a koronavírus-járvány hogyan hat pontosan az evészavarral küzdő páciensekre (Fernández-Aranda és mtsai., 2020; Touyz és mtsai., 2020). A tanulmányok szerint a pácienseknek változatos kihívásokkal kell megküzdeniük, de kiemelik a telekommunikáció szerepét, ami valamelyest könnyít a helyzeten, enyhíti az izolációt. Ez persze nem jelent teljeskörű megoldást, de lehet az első lépés egy olyan rendszer kiépítésében, ami képes kezelni a váratlan helyzeteket is.

Keresőszavak: evészavar, karantén, negatív testkép, izoláció, diet culture

Irodalomjegyzék:

1. Fernández-Aranda, F., Casas, M., Claes, L., Bryan, D. C., Favaro, A., Granero, R., … Treasure, J. (2020). COVID-19 and implications for eating disorders.
   European Eating Disorders Review, 28(3), 239–245. https://doi.org/10.1002/erv.2738

2. Freedman, P. (2020). Stressed About Your Body in Quarantine? Retrieved from Psychology Today website:
   https://www.psychologytoday.com/us/blog/fat-is-not-feeling/202004/stressed-about-your-body-in-quarantine (hozzáférve: 2020. 05. 06.)

3. Harrison, C. (2018). What Is Diet Culture? Retrieved from Christy Harrison website: https://christyharrison.com/blog/what-is-diet-culture (hozzáférve: 2020. 05. 06.)

4. Touyz, S., Lacey, H., & Hay, P. (2020). Eating disorders in the time of COVID-19.
   Journal of Eating Disorders, 8(1), 8–10. https://doi.org/10.1186/s40337-020-00295-3

A képek forrásai:

1. https://pixabay.com (hozzáférve: 2020.05.06.)

2. https://burst.shopify.com/ (hozzáférve: 2020.05.06.)

3. https://pixabay.com/  (hozzáférve: 2020.05.06.)