Mémek: az újgenerációs megküzdés

Szerző: Pető Dorina, 2020.03.16.

 
1. kép: saját szerkesztés

1. kép: saját szerkesztés

 

Naponta találkozunk mémekkel, de mik is ezek a virtuális tartalmak? Közösen átélt tapasztalatok, félelmeink, vágyaink és legtitkosabb gondolataink kifejeződései? Bárhogy is, ezek a vicces és viccesnek szánt kontentek valódi adaptív funkcióval bírhatnak! Néha örömünket leljük bennük, néha sértőnek találjuk őket, viszont egy biztos: digitális jelenlétünk megkerülhetetlen elemei a mémek. A jelenség pszichológiai hátteréről azonban jellemzően nem gondolkozunk.

 

A mém tudományosan

Richard Dawkins Az önző gén (2006) című könyvében a mém fogalmát a génhez hasonlítja, mint a kulturális fejlődés egy egysége, amely azáltal sokszorosítja magát, hogy emberről emberre terjed. Dawkins mém fogalmának digitális megfelelői az internetes mémek, melyek legtöbbször vicces, az egyénre és/vagy társadalomra vonatkozó információ csomagok. Azonban egyesek szerint a mémek nem csupán a közösen átélt tapasztalatok, hanem félelmeink, vágyaink és legtitkosabb gondolataink kifejeződései is, melyek virtuális továbbítás útján terjednek. És terjedésükhöz minden adott.

Már az 1970-es években leírták, hogy az emberek inkább a pozitív híreket terjesztik, hiszen a jó hír fogadója az átélt jó hangulatot az üzenet átadójával kapcsolja össze. A pozitív tartalmak terjedésének versenyelőnyét később is kimutatták; Berger és Milkman kutatásukban 7000, a The New York Times által közölt cikk érzelmi tartalomelemzését végezték el, mely alapján kirajzolódott, hogy a pozitív érzelmeket (illetve a dühöt és szorongást) kiváltó kontentek válnak a legnagyobb valószínűséggel virálissá.

A megnövekedett fiziológiai válasz és a magas arousal szinttel járó érzelmek együttes jelenléte ösztönözheti a befogadót a tartalom továbbadására, hiszen nagy valószínűséggel szeretné, hogy a számára fontosak is átéljék a tartalom által kiváltott állapotot.

 

Miért jók a mémek egyéni szinten?

A mémek a 21. századi ember egyszerűen elérhető, könnyen terjeszthető és a lehető legaktuálisabb tartalmú humor forrását jelentik, nem mellesleg adaptív funkcióval bírnak. A pszichoanalízis szerint az elhárító mechanizmus egy olyan stratégia, melyet az ego működtet, hogy megvédjen minket a stresszor okozta szorongástól, illetve olyan érzelmektől és gondolatoktól, amikkel az tudatos elme nem képes megbirkózni pl. valamilyen okból elfojtott vágyaink, kifejezésre nem juttatható agresszív késztetéseink. A humor használata fejlett stratégiának számít!

A mémek által továbbá kellő távolságba kerülhetünk a problémától, így könnyebb tárgyilagosan szemlélnünk azt. A perspektívaváltás segítségünkre lehet érzelmeink uralásában, így könnyebben tudjuk kezelni a stresszt okozó helyzetet. A mémek tehát csökkenthetik a stresszes szituációkra adott tüneteket, bizonyítottan hatékonyak a traumatikus stresszorok, a PTSD és a kiégés ellen is.

 

Miért jók a mémek társas szinten?

Ösztönösen motiváltak vagyunk arra, hogy figyeljük, hogy mit és hogyan csinálnak mások, hiszen ahhoz mérten lehetőségünk van megítélni, hogy normális-e, elfogadható-e, amit mi teszünk. Egy szóval; igényünk van a szociális validációra. Amennyiben megkapjuk ezt a megerősítést társainktól, kevésbé érezhetjük magunkat egyedül (a speciálisnak hitt) problémáinkkal. A mémeken keresztül pedig láthatjuk, hogy mások is ugyanazokat élik át!

Ez a funkciója kiemelt jelentőségű, hiszen a szociális izoláció és a magány érzése rizikó faktort jelent többek közt a depresszió kialakulásában, emellett szegényes alvásminőséghez, a stresszre adott gyengébb immunrendszeri válaszhoz és a kognitív képességek romlásához is vezethet..

A hasonló körülmények között élő, hasonló nehézségekkel szembenéző egyének hasonló mémekkel fognak azonosulni, így idővel kialakulnak (átjárható és nem exkluzív) csoporttagságok. Egy speciálisabb csoportot alkotnak például az egyetemisták (akik főleg a hallgatói élet jellegzetességeire reflektálnak), de az emberiség egésze is találhatja magát hirtelen megegyező helyzetben (lásd. klímaváltozásra, koronavírusra reflektáló mémek). A közös külső “ellenség” erősíti a csoportidentitást, ami a bevonódás mértékétől függően idővel áthat minden csoportot. A valahova tartozás stabilitást, támaszt és kapcsolódási lehetőséget nyújthat a nehéz időkben.

Tehát a mémek azon alapvető hozadékán túl, hogy kevésbé érezzük magunkat általuk izoláltan, megélhetjük a kapcsolódás iránti alapvető pszichológiai szükségletünket is. A hasonlóságunk hangsúlyozása egy közösen megélt érzelem által növeli a közelség érzését és a szimpátiát társas kapcsolatainkban, illetve a pozitív érzelmek átadása erősíti a kapcsolatot az egyének között.

Összességében elmondhatjuk, hogy a mémek nem csupán ideális körülmények között nyújthatnak kellemes érzéseket, hanem a stresszes, negatív érzéseket kiváltó, esetleg traumatikus helyzetekben is hatékony megküzdési módot jelenthetnek - egyéni és társas szinten egyaránt.

Keresőszavak: mém, stressz, megküzdés, humor

Források:

  1. Anderson, C., Keltner, D., & John, O. P. (2003). Emotional convergence between people over time. Journal of Personality and Social Psychology, 84(5), 1054–1068.

  2. Berger, A. A. (1993). An anatomy of humor. New Brunswick, NJ: Transaction Publishers.

  3. Berger, J. A. & Milkman, K. L. (2009). Social transmission, emotion, and the virality of online content. http://marketing.wharton.upenn.edu/documents/research/virality.pdf (hozzáférve: 2020.03.16.)

  4. Buijzen, M., Valkenburg, P.M. (2004). Developing a Typology of Humor in Audiovisual Media. Media Psychology. 6 (2): 147-167.

  5. Cialdini, R. B. (2009). Influence: Science and practice (5th ed.). New York: HarperCollins.

  6. Davison, P. (2012). The Language of Internet Memes. In M. Mandiberg (Ed.), The Social Media Reader (pp. 120-134). New York: NYU Press.

  7. Dawkins, R. (2006). Memes: The New Replicators. In R. Dawkins, The Selfish Gene (30th Anniversary Edition ed., pp. 189-201). New York: Oxford University Press.

  8. Duchscherer, K. M., & Dovidio, J. F. (2016). When memes are mean: Appraisals of and objections to stereotypic memes. Translational Issues in Psychological Science, 2(3), 335–345.

  9. Essex, B., & Scott, L. (2008). Chronic Stress and Associated Coping Strategies Among Volunteer EMS Personnel. Prehospital Emergency Care , 12 (1), 69-75.

  10. Guadagno, R. E., Rempala, D. M., Murphy, S., & Okdie, B. M. (2013). What makes a video go viral? An analysis of emotional contagion and Internet memes. Computers in Human Behavior, 29(6), 2312–2319.

  11. Luanaigh, C. & Lawlor, B. (2008). Loneliness and the health of older people. International Journal of Geriatric Psychiatry, 23 (12), p. 1213–1221.

  12. Meyer, J. C. (2000). Humor as a double-edged sword: Four functions of humor in communication. Communication Theory, 10, 310–331.

  13. Nisbett, R. E., & Wilson, T. D. (1977). Telling more than we can know: Verbal reports on mental processes. Psychological review, 84(3), 231–259.

  14. Peters, K., & Kashima, Y. (2007). From social talk to social action: Shaping the social triad with emotion sharing. Journal of Personality and Social Psychology, 93, 780–797.

  15. Rosenberg, L. (1991). A qualitative investigation of the use of humor by emergency personnel as a strategy for coping with stress. Journal of Emergency Nursing , 17 (4), 197-202.

  16. Shifman, L. (2014). Memes in digital culture. Mit Press.