Mitévők legyünk most?

Introvertáltak és optimisták előnyben!

Szerző: Szeiler Zsófia, 2020.03.15.

A napokban nehéz úgy felmenni a világhálóra, hogy a koronavírus téma szembe ne jöjjön… Az alábbi cikkben a helyzet pszichológiai aspektusairól lehet olvasni. Nézzük hát meg közelebbről, hogy milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy úgy érzünk, gondolkodunk és viselkedünk most ahogy, és hogy hogyan tudjuk ezeket a formákat befolyásolni a saját pszichológiai eszköztárunkkal!

#StayTheFuckHome

Mint azt a napokban elterjedő Twitter hashtag (#StayTheFuckHome) tökéletesen ábrázolja, a legtanácsosabb mód a vírus terjedésének megelőzésére jelenleg az, ha otthon maradsz. Ezek kapcsán nézzük meg, hogy mi történhet akkor, amikor több milliárd embernek kell(ene) otthon maradnia.

A személyiség: introvertált versus extravertált

Találkozhattatok hasonló képekkel a közelmúltban, amik bár nem tűnnek túl tudományosnak, mégis - a maguk formájában - az igazságot tükrözik:

Az introvertált ember ugyanis az egyedüllét által töltődik fel, a saját gondolataira, hobbijaira való fókuszálással tölti szívesen idejét, és ha teheti, kerüli a tömegeket. A nagyobb társasági eseményeket is kevésbé élvezi, ha véletlen mégis elmegy, inkább megfigyelő szerepben van (ez természetesen nem azzal egyenlő, hogy nem szeret a barátaival lenni, de velük is inkább kisebb társaságban találkozik).

Ezzel szemben az extravertált személyiségre jellemző, hogy a társaságban töltött idő által tud feltöltődni, sokat beszél, nyitott, szeret a figyelem középpontjában lenni, és nem esik nehezére a kapcsolatteremtés sem. Ha egyedül van, könnyen elkezd unatkozni, és a problémáit is inkább azáltal oldja meg, hogy másokkal megbeszéli őket.

Természetesen a személyiség nem annyira egyszerű, hogy két típus közül az egyikbe besoroljuk, és aztán csak azok a személyiségjegyek lesznek jellemzők rá. Minden ember eltérő, és ezt a személyiségelméletek is figyelembe veszik: az introverzió - extraverzió skálán is egy folytonosságot feltételeznek. Itt kerül szóba az ambivertált személyiségtípus. Azokat az embereket, akik rendelkeznek mindkét kategória jegyeivel, ambivertáltnak nevezzük (Davidson, 2017).

Magától értetődő lehet, hogy a kialakuló helyzet miért kedvez inkább az introvertált személyeknek, de azért az extravertáltaknak sem kell kétségbeesni! A 21. század technikájának köszönhetően számos eszköz áll rendelkezésünkre a kapcsolattartásra, valamint az online tér is többféle lehetőséget kínál arra, hogy fizikai kontaktus nélkül szerepelhessen az ember, ha ahhoz van kedve (arról nem is beszélve, hogy a legtöbben nem egyedül élnek egy háztartásban, tehát nem lesz teljesen elszigetelve minden embertársától…).

A hozzáállás kérdése, avagy hogyan és miért maradjak ilyen helyzetben pozitív?

Az optimizmus és pesszimizmus hatását rengetegen vizsgálták már. A téma egyik legkiemelkedőbb alakja Martin Seligman, aki többek között kutatta azt is, hogy milyen kapcsolatban áll az optimizmus az önbecsüléssel, a pszichológiai jólléttel és az egészséggel. Számos kutatás igazolta, hogy az optimista személyek magasabb önbecsüléssel rendelkeznek, valamint egészségesebbek (Szondy, 2006). Ennek okai abban keresendők, hogy a világról való elképzelésük teljesen eltér a pesszimistákétól, ezáltal a stresszel való megküzdési módszereik, valamint maga az átélt stressz mennyisége és a stresszorok értelmezése is eltér.

Azt is kimutatták, hogy az optimizmus jobb immunműködéssel és gyorsabb gyógyulási sebességgel jár, és az optimisták szignifikánsan tovább élnek, mint a pesszimisták.

Az itt olvasható eredmények talán magyarázatot adhatnak arra, hogy miért jobb, ha az ember (főleg a jelenlegi helyzetben) pozitívan áll a dolgokhoz. Az optimista ember fejében most ezekhez hasonló gondolatok lehetnek: „Az óvintézkedések a megelőzést szolgálják, pont azért vannak, hogy elkerüljük a bajt!” „Így, hogy ennyi időm és energiám felszabadult, jobban oda tudok figyelni az egészségemre.” „Szuper, most legalább lesz időm kitakarítani!” „El tudom kezdeni a nyelvvizsgára való felkészülést!” „Végre tudok majd 8 órát aludni…” A pesszimista ezzel szemben inkább a negatívumokat helyezi előtérbe: „Ha ilyen szigorúak az intézkedések biztos nagyon nagy a baj!” „Szuper, nem mehetek sehova, szétunom a fejemet itthon…” Esetleg különböző összeesküvés-elméleteket gyárt, amikben szintén a legrosszabbra gondol.

Összességében rengeteg múlik azon, hogy milyen a hozzáállásunk a koronavírussal és a terjedését megelőző intézkedésekkel kapcsolatban, és erősen befolyásolja azt is, hogy az elkövetkező heteket, hónapokat hogyan éljük meg.

Ha teheted, próbáld kihozni a legtöbbet az otthonlétből és ne gondolj mindig a legrosszabbra! A legfontosabb pedig az, hogy ne pánikolj feleslegesen, azzal már egy lépéssel közelebb vagy az egészséges élethez!

A stresszel való megküzdés, a kontroll kérdése

Hogyan befolyásolhatja a stresszfaktorokra adott reakciónk a helyzet értékelését és ezáltal a szubjektív észlelését? Mint az a cikk címében is olvasható, az első két tényezőnél egyértelmű volt, hogy melyik oldalnak van előnye a koronavíruspánik alatt. A megküzdési stratégiák esetén ilyen nem feltétlenül mondható el, mivel mind a problémaközpontú, mind az érzelemközpontú stratégia hatékony lehet. A pszichológiai értelemben vett problémaközpontú megküzdési stratégia a stresszt okozó faktor megszüntetésére irányul, ezzel szemben az érzelemközpontú megküzdés esetén hajlamosak az emberek a probléma megoldása helyett inkább csak a megjelenő negatív érzelmeket kezelni (Mannhardt, 2016).

Jelen esetben, ha a kialakult szorongást vesszük a stresszfaktornak, akkor érzelemközpontú megküzdésnek számít, ha szimplán eltereljük a figyelmünket és mással foglalkozunk, nem a koronavírussal és a következményeivel (például elolvasunk egy jó könyvet). Problémaközpontú stratégia pedig az, ha olyan dolgokat teszünk, amik visszaadják a kontrollérzetünket, például rendszeres kézmosással, időbeosztással, tervekkel, egészséges táplálkozással, vitaminok szedésével. Fontos, hogy tartsuk szem előtt azt is, hogy mi az, amiben nekünk kontrollunk lehet, és mi az, amire nincs ráhatásunk! Mivel ez a szituáció tényleg arról szól, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy mi lesz holnap, nagyon könnyű elveszíteni a kontrollt és elkezdeni pánikolni. De mi van, ha inkább azzal foglalkozunk, hogy mit csináljunk ma? Éljünk az „ittben és a mostban”, töltsük produktívan az otthoni időnket és ne hagyjuk, hogy a negatív gondolatok eluralják a mindennapjainkat!

Keresőszavak: introverzió, koronavírus, megküzdés, optimizmus, stressz

Források:

1. „This Man Wants You To »Stay The F**k Home« To Stop Coronavirus | HuffPost UK Life”. (hozzáférve: 2020.03.13.)

2. Davidson (2017): The ambivert: A failed attempt at a normal personality. Journal of the History of the Behavioral Sciences. Wiley Online Library. (hozzáférve: 2020.03.13.)

3. http://positivepsychology.org.uk/optimism-pessimism-theory/ (hozzáférve: 2020.03.13.)

4. Mannhardt, A, (2016). Megküzdési stratégiák. Mindennapi Pszichológia. (http://mipszi.hu/cikk/161208-megkuzdesi-strategiak). (hozzáférve: 2020.03.13.)

5. Szondy, M. (2006). Optimizmus és egészség. Magyar Pszichológiai Szemle. (https://akademiai.com/doi/pdf/10.1556/MPSzle.61.2006.4.6). (hozzáférve: 2020.03.13.)

A képek forrásai:

1. https://www.ebaumsworld.com/pictures/53-coronavirus-memes-to-look-at-while-in-quarantine/86215281/ (hozzáférve: 2020.03.13.)

2. https://merakiwritingblog.wordpress.com/2016/08/01/infj-titles-under-the-example-of-ambivert/ (hozzáférve: 2020.03.13.)

3. http://positivepsychology.org.uk/wp-content/uploads/2009/10/optimism-pessimism.jpg (hozzáférve: 2020.03.13.)

4. https://www.quora.com/How-do-entrepreneurs-cope-with-stress (hozzáférve: 2020.03.13.)