LEGO-t a fiúknak, Barbie babát a lányoknak!

A koedukált oktatás ellenére a lányok és a fiúk eltérő tapasztalatokat szereznek a szocializáció során. Különböző elképzeléseket alakítanak ki arról, hogy a felnőttek (különösen szüleik és tanáraik) és a kortársaik milyen viselkedésformákat, tulajdonságokat várnak el tőlük. A nemekhez kötődő elvárások kialakulása gyermekkorra tehető, melyben nem csak a családi szocializáció és az oktatás töltenek be kiemelt szerepet, de a játékok és a gyermekkönyvek is.

Nemi sztereotípiák

A körülöttünk lévő tárgyak és személyek azonosítása elengedhetetlen, hogy képesek legyünk tájékozódni a világban. Ehhez tulajdonságkészleteket (kategóriákat) hozunk létre korábban megfigyelt viselkedések és tulajdonságok alapján. A kategorizációval összefüggő jelenség a sztereotípia – egy társas csoportról alkotott benyomás, mely különböző jellemzőkkel társítja az adott csoportot (Smith, Mackie, Claypool, 2016).  A tipikus férfit függetlennek, erősnek és dominánsnak tartjuk, aki képes másokat vezetni. A tipikus nő engedelmes, lágyszívű, gondoskodó, szentimentális, valamint a gyermekekkel is jól bánik (Kovács 2007). A nemi sztereotípiákat gyakorlatilag természetes módon sajátítjuk el – többek között a felnőttek megfigyelése révén, azonban az irodalom és a filmek is hozzájárulnak ezen tudás kialakításához (Smith et al., 2016).

Születéstől a játékokig

A gyermek neme már magzati korban is fontos szerepet tölt be a leendő szülők életében. Gondoljunk csak a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Gender Reveal Party-ra, azaz „babanemváró bulira”, ahol a szülők egy baráti összejövetel keretein belül fedik fel a születendő gyermek nemét. A szülők és a környezet már egészen korán elvárásokat alakítanak ki a gyermek jövőbeli szerepeiről és kívánt viselkedésformáiról (Endendijk, Smit, van Baar, Bos, 2019). Később a család a kisgyermekeknek adott játékok, gyermekirodalmak és a saját viselkedési mintáik átadásával tovább erősíti a nemekre vonatkozó hiedelmeket a gyermekben (Pálóczi és Nagy, 2017).

A felnőttek gyakran tipikusan „lányos” vagy „fiús” játékokat adnak a gyerekeknek. „Add csak ide, az a fiúknak való!” – hangozhat el az intelem. Endendijk és munkatársai (2019) ennek agyi háttértényezőit vizsgálták képalkotó eljárás (fMRI) segítségével. Kísérletükben 2-6 éves gyermekek képeit mutatták meg anyáknak, melyeken a fiúk tipikusan femininnek (pl. Barbie-baba, játékkonyha), a lányok pedig tipikusan maszkulinnak (pl. tűzoltóautó, helikopter) tartott játékokkal játszottak. Mindeközben a kutatók figyelemmel kísérték, hogy a különböző képek megfigyelése alatt milyen agyi területek aktiválódnak az anyáknál. A vizsgálatban azok a területek voltak a legaktívabbak, melyeket konfliktusok feldolgozásával tudunk összefüggésbe hozni. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az anyák valóban konfliktusként élik meg azt, amikor a gyermek nem a tipikus társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkedik (pl. fiúként tipikusan „lányosnak” tartott játékokkal játszik).

A játékok nem csak a betöltendő szerepekről adnak információt a gyerekeknek (mint a házimunka imitálása babakonyhával), de különböző képességeket is fejlesztenek. Így például az építőkockák tipikusan a téri intelligencia fejlődéséhez kapcsolódnak, míg a babázás az empátia és a nyelv fejlődésében játszik szerepet. Egyáltalán nem baj, ha egy fiú focizni egy lány pedig babázni szeretne – viszont elgondolkodtató, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha elvesszük a tőlük a lehetőséget, hogy maguk válasszák ki azokat a játékokat és tevékenységeket, amiket önazonosnak éreznek.

Nemi sztereotípiák a gyermekkönyvekben

A mesék a szórakoztatás mellett egyúttal a kulturális normák, attitűdök és értékek továbbadásának eszközei – tehát a gyerekek részben ezek alapján alakítják ki képüket a társadalomról, valamint a férfi és női szerepekről (Cherland, 2006). A gyerekek identitására jelentős hatással vannak ezek a történetek, hiszen a mesék szereplőivel azonosulnak, és azok tulajdonságai és életpályái keretet képeznek arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet tölthetnek be a társadalomban. Pálóczi Bence és Nagy Beáta (2017) nemi sztereotípiák meglétét vizsgálták 2000 és 2010 között Magyarországon megjelent mese- és gyermekkönyvekben. Eredményeik alapján a fiú- és férfikarakterek erősen felül-reprezentáltan jelentek meg a szövegekben és több vezetői pozíciót töltöttek be, mialatt a nők főként passzív szerepben maradtak. Általánosságban a hagyományos családábrázolás mellett gyakran megfigyelhetők a mesékben olyan tulajdonságok, mint az erő, a bátorság, az intelligencia és a gazdagság a fiúkarakterek esetében, szemben a lányok külső tulajdonságainak dominanciájával (Nair és Talif, 2010). Mind a női, mind a férfi szereplők hagyományos megjelenítése elvárásokat támaszt a gyerek elé. Azáltal, hogy a férfi szereplők konstans erejükről és bátorságukról tanúskodnak, megerősödhet az a sztereotípia, miszerint a férfiaknak domináns szerepekben kell megjelenniük. A női szereplők passzivitásának hangsúlyozása pedig azt az érzést keltheti a lányokban, hogy ők alárendelt szerepben vannak a férfiakkal szemben.

A társadalmi szerepeken túl

Svédországban 2010-ben nyitották meg az első gendersemleges óvodát, Egaliát (az egalia egyenlőséget jelent). A hiedelmekkel ellentétben nem arról van szó, hogy a biológiai nemük megváltoztatására nevelnék a gyerekeket. Az itt dolgozó szakemberek azon dolgoznak, hogy a nemekkel szembeni társadalmi elvárások helyett egy sokkal szélesebb spektrumot kínáljanak a gyerekeknek. Nem használnak olyan meséket, mint a Csipkerózsika vagy a Hamupipőke, melyekben bátor férfiak és megmentésre váró nők szerepelnek. Minden olyan játék megtalálható náluk, mely bármelyik másik óvodában – azonban a babák és a traktorok egymás mellé vannak téve, ezáltal is arra bíztatva a gyerekeket, hogy bármelyiket választhatják nemüktől függetlenül. A cél az, hogy a nemek közti különbségek megszűnjenek, a gyerekek pedig szabadon foglalkozhassanak azokkal a dolgokkal, melyeket valóban magukénak éreznek.

Fontos látnunk, hogy a nemi sztereotípiák elvárásokat hoznak létre, majd önbeteljesítő jóslatként működve tartják fenn a férfiak és a nők között lévő státuszkülönbségeket, melyek a patriarchális társadalom alapját képezik. Mivel a nemi szocializáció már egészen fiatal korban elkezdődik, a felnőttek által közvetített üzeneteknek kiemelkedő jelentőségük van. Amikor azt mondjuk egy fiúnak, hogy „Ne sírj, katonadolog!”, akkor valójában azt sugalljuk, hogy a férfiak bizonyos érzelemkifejezései nemkívánatosak a társadalomban. Jogosnak tűnhet a kérdés, hogy mi magunk mit tehetünk az egyenlőségért, ha az elvárások mélyen a kultúrába vannak ágyazva.

A kultúránk azonban folyamatosan fejlődik, ezért felelősek vagyunk érte, hogy egyetlen út se kerüljön lezárásra a gyerekek elől csak azért, mert a társadalom más szerepet szán a nemeknek. Adjunk lehetőséget, hogy a gyerekek maguk válasszák ki tevékenységeiket és játékaikat, a mesék tekintetében pedig törekedjünk arra, hogy változatos életpályákkal rendelkező szereplőkkel találkozzanak! Az Esti mesék lázadó lányoknak című mesekönyv például azt az üzenetet hordozza, hogy nemtől és társadalmi státusztól függetlenül bárki képes lehet megvalósítani az álmait. Az elvárások feloldására irányuló projektekkel itthon is találkozhatunk. Magyarországon 2008-ban indult útjára a Nők a Tudományban Egyesület, ahol azért dolgoznak, hogy a tudományban és a technológia területén mindkét nemet egyformán elismerjék, a STEM-szakmákban (Science, Technology, Engineering, Mathematics) rejlő lehetőséget pedig a fiatal lányok is felismerjék.

Címkék: fejlődéspszichológia, szociálpszichológia, nemi kategorizáció, nemi sztereotípiák

Irodalomjegyzék:

1.     Cherland, T. (2006). Female representation in children’s literature. Ecclectica, 25(4), 284–290.

2.     Endendijk, J. J., Smit, A. K., van Baar, A. L., & Bos, P. A. (2019). Boys’ toys, girls’ toys: An fMRI study of mothers’ neural responses to children violating gender expectations. Biological Psychology, 148, 107776.

3.     Kovács, M. (2007). Nemi sztereotípiák, nemi ideológiák és karrier aspirációk. Educatio, 2007/1, 99–114.

4.     Nair, R., & Talif, R. (2010). Lexical choices and the construction of gender in Malaysian children’s literature. Kajian Malaysia, 28 (2), 137-159.

5.     Pálóczi B., & Nagy B. (2017). Nemi sztereotípiák a mese- és gyermekkönyvekben. In Kovács M. (Szerk.), Társadalmi nemek. Elméleti megközelítések és kutatási eredmények (o. 85–102). ELTE Eötvös Kiadó.

6.     Smith, E. R., Mackie, D. M., & Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó.

A képek forrásai:

1.     https://www.pexels.com/ (hozzáférve: 2021.03.21.)

2.     https://www.pexels.com/ (hozzáférve: 2021.03.21.)

3.     https://www.pexels.com/ (hozzáférve: 2021.03.21.)