Szoknya vagy nadrág? - Nemek közötti egyenlőtlenség és a mögötte húzódó okok

Zsiray Júlia
2021. 04. 20.

„Mindegy, hogy kisfiú vagy kislány, csak egészséges fiam legyen!” – hangzik el számtalanszor a mai napig, még a liberális társadalmak berkein belül is. A nemi szerepek kérdése és a felmerülő egyenlőtlenség áthatja többek között a személyiségfejlődés, a párválasztás, a családalapítás és a munka pszichológiáját is. Hogy valóban létező problémával állunk-e szemben, vagy csak „feminista túlkapás” az egész? Mindezért az y kromoszóma tehető felelőssé, vagy inkább szociális szempontból érdemes közelítenünk? Vajon áthidalható a különbség? Az alábbi cikkben a nemi különbségek kialakulásának a folyamatát mutatom be gyermekkortól kezdve, az iskolai teljesítményen át, egészen a munka világáig.

Nature-nurture vita

Az úgynevezett nature-nurture vita a nemek közötti különbséget kiváltó tényezők kapcsán is kiéleződik. A „nature”, azaz a biológiai oldalt képviselők úgy tartják, hogy a férfiak és a nők társadalomban elfoglalt szerepét és lehetőségeiket a reprodukciós képesség és az agyműködés determinálja. A „nurture”, azaz a nevelés oldalán állók szerint pedig a társadalom a saját normáival, szabályaival és értékeivel írja elő a különböző neműek számára betölthető lehetőségeket (Nagy, 2014).

Sokáig úgy tartották, hogy anatómiai különbségekre vezethetők vissza a státuszbeli különbségek. Le Bon például azt feltételezte, hogy a férfiak nagyobb agytérfogata magasabb intelligenciahányadost feltételez (Rippon, 2019). Szerencsére ezt a hipotézist megcáfolták az agy-és testméret korrigálása következtében, így a bálna nem körözte le az embert intelligencia terén és a csivava sem vált az intellektus fő bálványává. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a biológiai oldal képviselőinek egyáltalán nem volt igaza, ugyanis bebizonyosodott, hogy a különböző hormonok nagy hatással vannak a nemi különbségekre (Szendi, 2009). A vita kapcsán tehát egységes konklúzió nem született, sokkal inkább az öröklés és környezet komplex hatásmechanizmusa feltételezhető.

Nemi szocializáció gyermekkorban

A nemi különbségeket kezdetben a szülői minták, az elvárt viselkedések, majd a nemekre vonatkozó hiedelmek és a társadalmi korlátok erősítik meg (Ridgeway, 2011 id.: Palóczi és Nagy, 2017). Elsősorban a szülők azok, akik a nemi sémákat továbbadják gyermekeiknek. Hajlamosabbak a fiúkra erőteljesebben rászólni, ha lányos játékkal játszanak és inkább lányaikkal beszélnek a negatív érzésekről (Palóczi és Nagy, 2017; Endendijk és mtsai, 2014 id.: Palóczi és Nagy, 2017). Természetesen nincs egyszerű dolguk a szülőknek, hiszen adaptív módon a gyermekek elkülönülnek nemek szerint már 3 éves koruktól a játéktevékenység során. A nemi szerepeket már társaiktól elsajátítják és a sztereotípiák is hamar uralmukba keríthetik a gondolkodásukat (Kretchmar, 2009 id.: Palóczi és Nagy, 2017).

A játékboltok fiús és lányos kínálata, illetve a gyermekek öltözködésére (pl. szoknya-és nadrágviselet, lányos és fiús színek) és külső jegyeire (pl. hosszú vagy rövid haj) vonatkozó társadalmi elvárások sem segítik elő a nemek közötti egyenlőtlenségek elsimítását. Sokszor a gyermekkönyvek is áldozatul esnek a sztereotípiáknak. Míg a lányok csak mellékszereplőként jelennek meg a történetekben, a fiúk általában főszereplők és az illusztrációkon is ők jelennek meg többségben. A lányokat külső jegyekkel illetik, és inkább passzív szereplőként vagy édesanyaként tüntetik fel őket. Ezzel szemben, a fiúkat komplex belső jellemzőkkel ruházzák fel és aktív, pénzkereső személyként mutatják be őket (Palóczi és Nagy, 2017).

Valóban egy létező problémával állunk szemben?

A válaszhoz elegendő, ha csupán az oktatás, a munka és a család terén körbenézünk. Továbbtanuláskor, hiába tartja mindkét nem egyaránt nehéznek például a matematikát, a kémiát vagy a fizikát, a fiúk mégis nagyobb arányban jelentkeznek emelt színtű értettségi vizsgára ezekből a tárgyakból (Rogers, 1982 id.: Kovács, 2007). Ennek hátterében az eltérő tanulási preferenciák, siker-kudarc attribúciók és teljesítménymotivációk állhatnak. Ezek könnyen vezethetnek az úgynevezett Pygmalion hatáshoz. Ennek lényege, hogy a szülőktől és a pedagógusoktól érkező elvárások meghatározzák a gyermekek teljesítményét. Ezek az elvárások különböznek a lányok és a fiúk esetében, ami eltérő önértékeléshez és teljesítményhez vezet. A „férfias” feladatokban a fiúk sikert könyvelnek el maguknak és ezt a belső képességeiknek tulajdonítják. A lányok magukkal szemben kisebb elvárásokat állítanak fel és sikereiket váratlan eredménynek tekintik.

A nők alacsonyabb önbizalommal pályázzák meg a magas presztízsértékű állásokat, így kialakulnak tipikusan „nőies” és „férfias” szakmák. Ezt a folyamatot horizontális szegregációnak nevezzük. Ennek párja a vertikális szegregáció, ami azt jelenti, hogy egyes szakmákon belül eltérő pozíciókban dolgoznak a nők és a férfiak, annak ellenére, hogy azonos végzettséggel rendelkeznek. Ezt „üvegplafon” jelenségként is szokták emlegetni, miszerint kisebb arányban töltenek be a nők gazdasági és társadalmi vezető pozíciókat. E mellett az „üvegfal” és az „üveglift” kifejezés is sokat emlegetett. Az első a „nőies” pályákról egy másik, magasabb presztízsű területre való átjutás nehézségére utal. A második arra, hogy még az olyan elnőiesedett szervezetek, mint az oktatási intézmények, hivatalok és önkormányzatok élén is férfiak kerülnek vezetői pozíciókba (Kovács, 2007).

Végül érdemes szót ejteni a házimunkáról és a családi szerepkörökről. A háztartásban végzett, úgynevezett „láthatatlan munka” társadalmilag nem értékelt. A nők munkába állásával párhuzamosan nem frissültek kellőképpen a hagyományos nemi szerepek, így a házimunka még manapság is egyet jelent a női munkával (Tóth, 2007). Átlagosan napi 152 percet töltenek házimunka végzésével a gazdaságilag aktív nők és 221 percet a kisgyermekes édesanyák. Ehhez képest az aktívan kereső férfiaknál csupán napi 58 perc ez az időtartam (Pongrácz, 2005 id.: Tóth, 2007).

Vajon áthidalható a különbség?

Az észak-és nyugat-európai országok statisztikái különböznek a mieinktől, például az előbb említett házimunkáról szóló felmérést az említett országokban is elvégezték. Annak ellenére, hogy a magyar férfiak jóval kevesebb időt töltenek házimunkával külföldi társaikhoz képest, párjaik mégis magas elégedettséget mutattak velük szemben (Pongrácz, 2005 id.: Tóth, 2007).  Hazánkban a kedvezőtlenebb időbeosztás, az alacsonyabb átlagkereset, a másod-és harmadállások is megnehezítik a házimunka egyenlő beosztását és az otthoni szerepviszonyok megfelelő elosztását (Hobson és mtsai, 2011 id.: Takács, 2017). Mégis úgy vélem, hogy a nemek között fennálló különbségek nálunk is áthidalhatóak lennének, hiszen a kulcs a közös felelősségvállalásban rejlik. Sajnos a modern szexizmus azt sugallja, hogy a nemek közötti különbségek nem megalapozottak (Swim és mtsai, 2001 id.: Szabó, 2008). Én mégis arra bátorítanék mindenkit, hogy vizsgálja meg több szempontból is a témát és törekedjen a szisztematikus gondolkodásra.

Zárásképp pedig hadd említsek egy biztató eredményt, miszerint a 2000-es évektől kezdődően a közvélemény egyre inkább egyöntetűen támogatja a férfiak fokozottabb szerepvállalását az otthoni körökben (Gregor, 2014). Mi ez, ha nem fény az alagút végén?

Címkék: nemi egyenlőtlenség, nemi szocializáció, szerepviszonyok, szociálpszichológia

Források:

Kovács, M. (2007). Nemi sztereotípiák, nemi ideológiák és karrier aspirációk. Educatio, 1. 99-114.

Nagy, B. ( 2014). Biológia vagy társadalom? Bevezető tanulmány a társadalmi nemek kérdésköréhez. Kultúra és Közösség, 5(4). 95-103.

Szabó, M. & Kovács, M. (2017). A feminizmus szociálpszichológiája: attitűdök, identitás, cselekvés. In: Kovács M. (eds), Társadalmi nemek. Elméleti megközelítések és kutatási eredmények. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.

Tóth, O. (2007). Nőnek lenni – társadalmi nem (gender) az egyenlőtlenségek rendszerében. Magyar Tudomány, 12. 1590.

Rippon, G. (2019). The Gendered Brain: The new neuroscience that shatters the myth of the female brain. Vintage Publishing, London.

Nagy, B. ( 2014). Biológia vagy társadalom? Bevezető tanulmány a társadalmi nemek kérdésköréhez. Kultúra és Közösség, 4. 95-103.

Pálóczi, B. & Nagy, B. (2017) Nemi sztereotípiák a mese- és gyermekkönyvekben. In: Kovács M. (eds), Társadalmi nemek. Elméleti megközelítések és kutatási eredmények. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.

Takács, J. (2017). Aktívan törődő apák Magyarországon. Szociológiai Szemle, 27(3). 104-126.

Szendi, G. (2009). A nő felemelkedése és tündöklése. Jaffa Kiadó, Budapest.

Szabó, M. & Pál, M. (2016). A feminizmus, ami elválaszt és összeköt, avagy: Te milyen feminista vagy? Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 6(1). 112-131.

Gregor, A. (2014). A nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdök a 2000-es években Magyarországon. URL: https://socio.hu/uploads/files/2016_1/gregor.pdf (letöltve: 2021. április 20.)

A képek forrásai:

1.      kép: https://www.freepik.com (hozzáférés: 2021.04.20.)

2.      kép: https://pixabay.com (hozzáférés: 2021. 04. 20.)

3.      kép: https://blog.schoolspecialty.com (hozzáférés: 2021. 04. 20.)

4.      kép: https://www.baamboozle.com (hozzáférés: 2021. 04. 20.)

5.      kép: https://epws.org (hozzáférés: 2021.04.20.)