Védőmaszkon innen és túl…

Avagy izoláció, magány és félelem a járvány idején

Szerző: Kiss Edina, 2020.04.11.

Az izoláció világszinten jelenik meg: a legkülönbözőbb társadalmakban is hasonló érzésekkel küzdenek embertársaink. A járvány, így annak szimbóluma, a védőmaszk, két részre osztotta életünket: én és mások. Védelem és izoláció. Biztonság és bizonytalanság. Megtapasztaltuk, hogy a legszélsőségesebb érzelmek között hánykolódunk. Lássuk, mi is ennek a pszichológiai háttere és mit tehetünk a magányosság érzésének csökkentésére!

Néhány hónap leforgása alatt először országhatárokat zártak le a COVID-19 járvány következtében, később hazánk egyes településeinek határai is lezártak húsvét idejére. Családok szakadtak szét határozatlan időre, és a távol maradt családtagok helyére a magány és a bizonytalanság költözött új lakótársként. Lakások, házak ajtajai zárultak be átmenetileg. Embert próbáló időszak előtt állunk, amely láthatóan hatással van kapcsolatainkra és önértékelésünkre egyaránt.

Katasztrófapszichológia

A katasztrófa egy lokális, országos vagy nemzetközi kiterjedésű megrázó és hirtelen esemény, amely többek között az emberi életet is veszélyezteti (Bakos, 2013). Ide sorolandók a világjárványok, vagy más néven pandémiák is (Pető & Szekeres, 2006). A járvány pszichológiai szempontból mégis speciálisabb a többi katasztrófához képest, mert itt egy láthatatlan ellenséggel kell megküzdenünk. A védekezési módok jelentősen beszűkítik az életterünket és szociális kapcsolatainkat. Potenciális veszélyforrássá válhatnak ismerőseink, szomszédaink, barátaink, de akár mi magunk is mások számára. Minimalizálódik a testi kontaktusok száma: hiányozni kezd a reggeli kézfogás, a baráti vállsimítás vagy ölelés, a kapcsolat a távol maradt rokonainkkal. Az idő előrehaladtával felerősödnek az izoláció okozta negatív érzéseink és elhatalmasodhat rajtunk a magány.

A személyes halandóság tudata

A félelemmenedzselés elmélete (Solomon, Greenberg és Pyszczynski, 2000) szerint, ha az embereket valami emlékezteti saját halandóságukra, akkor megerősítik alapvető, kulturálisan meghatározott szemléletüket, tehát sokan újragondolják vallásos hitüket, az életről alkotott filozófiai nézetüket, átértékelik személyes kapcsolataikat.

A jelenlegi helyzet épp ezzel állít szembe mindannyiunkat. Olyan fenyegetéssel találkoztunk, melyre kevés ráhatással rendelkezünk és izolációra kényszerít minket. Miközben menekülünk a fenyegetés elől, a világ körülöttünk lelassul és elcsendesedik. Hetekig lakásunkba zárva a gondolataink és félelmeink lesznek a leghangosabb társaink.

Kutatások alapján a saját halálunkkal kapcsolatos negatív gondolatok enyhítésére számos proszociális viselkedési forma is megjelenhet (Vail és mtsai, 2012). Különböző kezdeményezések indultak a közösségi oldalakon, amelyeknek egyik célja a segítés és a hála kifejezése, de másik, talán rejtett motivációja a kapcsolódás: tagja lenni egy közösségnek, ami az egész világon ugyanabban az időpontban az ablakban állva tapsol.

Érzéseink és gondolataink hálójában

Egy olyan helyzettel találtuk most szembe magunkat, amilyenre élő ember még nem emlékezhet vissza, hiszen a legjelentősebb világjárványokként nyilvántartottak közül a spanyolnátha volt az utolsó, amely kb. 40-50 millió áldozatot követelt.

A legtöbben nehezen éljük meg a járvány okozta bizonytalanságot. Hol a félelem lesz úrrá rajtunk, hol pedig könnyedén elbagatellizáljuk a kialakult helyzetet. Nehéz elviselni a bizonytalanságot és napról napra nézni a járvány indikátorainak növekedését. Vágyunk a régi életünkbe, korlátozottságunk és kiszolgáltatottságunk néha megbénít, máskor dühvel tölt el minket.

Előfordulhat, hogy azt kívánjuk, bárcsak egy rémálom lenne és hamarosan felébrednénk. Előreláthatóan több hasonló mélyponttal kell még megküzdenünk a járvány idején, de fontos tudnunk, hogy nem vagyunk egyedül. A legsötétebb órákban is tudatosítanunk kell magunkban, hogy az állapot csak átmeneti, és a saját, illetve mások, köztük szeretteink érdekeit is szolgálja. A most lemondott találkozók, elmaradt ölelések vagy elhalasztott családi események adnak esélyt a jövőbeli pótlásra.

Mit tehetünk magunkért?

Tűzzünk ki apró célokat vagy tervezzünk találkozásokat a járvány utánra! A motiváció segít átvészelni a nehezebb időszakokat is. Ezeknek a terveknek a megosztása családtagjainkra, barátainkra emlékeztet minket azokban az időszakokban is, mikor a negatív érzések maguk alá temetnek.

Keressünk olyan tevékenységeket, amelyek kicsit kizökkentenek a járvány okozta szorongásból, pl. sporttevékenységek, kézműveskedés, vagy barkácsolás, olvasás! Próbáljuk megtalálni a legideálisabb módot a feltöltődésre, amely személyiségünkhöz, életvitelünkhöz és jelenlegi, megváltozott helyzetünkhöz is illeszkedik.

Legfontosabb tudatosítani, hogy nem vagyunk egyedül! Ebből az következik, hogy gondolataink és érzéseink megoszthatók másokkal. Kifejezhetjük félelmeinket, aggodalmainkat és természetesen szeretetünket is. A legtöbben ugyanazt éljük át, ha nekünk hiányzik a kapcsolódás, jó eséllyel a másik félnek is. Ne féljünk kifejezni érzéseinket!

Keresőszavak: COVID-19, katasztrófapszichológia, magány, izoláció

Források:

1. Bakos F. (2013): Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémia Kiadó, Budapest.

2. Pető, Cs., & Szekeres, A. (2006): A katasztrófapszichológia lehetőségei és első tapasztalatai Magyarországon. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(1), 155-168. 

3. Solomon, S., Greenberg, J., & Pyszczynski, T. (2000): Pride and prejudice: Fear of death and social behavior. Current Directions in Psychological Science, 9(6), 200-204. 

4. Vail, K., E., Juhl, J., Arndt, J., Vess, M., Routledge, C., & Rutjens, T. (2012): When death is good for life: Considering the positive trajectories of terror management. Personality & Social Psychology Review, 16, 303-329.

A képek forrása:

1. www.pixabay.com (hozzáférve: 2020.04.11.) 

2. www.pixabay.com (hozzáférve: 2020.04.11.)

3. www.pixabay.com (hozzáférve: 2020.04.11.)